Az ausztrál emuháború története: így fogott ki a hadseregen néhány nagymadár

Kevés félelmetesebb dolog létezik az ausztrál élővilágnál, amivel nem ajánlatos ujjat húzni. Az ausztrál vezetés ezt saját bőrén tapasztalta, amikor vesztesen kerültek ki egy rakat futómadár ellen intézett katonai akcióból. Ez a valószerűtlen esemény később emuháború néven vonult be a történelemkönyvekbe.

Az nagy emuháború előzményei

Az első világháború után az ausztrál kormány több, mint 5000 katona letelepedését ösztönözte Nyugat-Ausztráliában, akik gabonatermesztésbe fogtak. Aki kicsit is odafigyelt földrajz-órán tisztában lehet vele, hogy Ausztrália nagy rész sivatagos-félsivatagos terület, ennél fogva a rossz talaj és kiszámíthatatlan csapadék miatt az új farmokon nem volt zökkenőmentes a termelés.

Nem pusztán az emuk, de a feldöntött kerítéseken keresztül beengedett kisebb kártevők, például nyulak is megdézsmálták a termést, ami az utolsó csepp volt a pohárban.

Megtörténik a hadüzenet

Az újdonsült gazdák megelégelvén a termést fogyasztó futómadarakat és egyéb kártevőket cselekvésre szánták el magukat, így a hivatalos szervekhez fordultak segítségért.

A válasz nem váratott sokáig, és 1932 november 2-án három katona érkezett az ültetvényekhez az Ausztrál Királyi Tüzérségből két Lewis géppuskával. Megtörtént a hadüzenet, az emuháború pedig kezdetét vette.

1932 nagy emuháború kaotikus története

A terv egyszerű volt: az emukat igyekeztek összeterelni, hogy aztán levadásszák őket. A haditerv szépen hangzott, megvalósítása azonban már korántsem volt ilyen gördülékeny: az emuk ahelyett, hogy nagy csoportban menekültek volna, szétszéledtek, egyedüli célpontként pedig szinte lehetetlen volt eltalálni őket.

Egy november 4-i ütközetben 1000 emu került lőtávolságon belülre, de 12 példány kilövése után a géppuskát szállító teherautó elakadt egy csatornában, a maradék madár pedig még azelőtt szétszóródott, hogy tüzet nyithattak volna.

November 8-ig mintegy 2500 töltényt lőttek ki, de csak 50 emut sikerült kilőni. (A farmerok szerint ez a szám 200 és 500 példány között van.) Az első fordulón fölényes győzelmet arattak az emuk.

Az emuháború második fordulója

Az első hadmozdulatok után az éhes madarak továbbra is dézsmálták a termést, így a gazdák újfent segítséget kértek. Második próbálkozásra már nagyobb sikerrel járt a katonaság, hivatalosan 986 madarat lőttek ki, 9860 kilőtt lőszerrel, valamint a jelentések alapján további 2500 madár halt bele sérüléseibe.
Az emuháború második szakasza 1932. november 16-tól december 10-ig tartott és újfent az emuk kerültek ki győztesen.

Noha a gazdák szerint sikerült valamit megmenteni a terményből, a kormány és hadsereg sokat veszített megbecsültségéből, ahogy számos állatvédő is kritizálta a veszélyeztetett madarak kilövését. Az sem nyerte el a közvélemény tetszését, hogy rengeteg pénzt szórtak el az eredménytelen katonai akcióra. Végül speciális kerítésekkel oldották meg az emu-problémát a gazdák.

A természet visszavág, avagy miért vesztettek az emberek?

A haditervet kiötlő gazdák és katonák egy dologgal nem számoltak: az emu az egyik leggyorsabb futómadár, végsebessége 55 km/h lehet, emellett a nehéz terepen sokkal fürgébb és könnyebben változtat irányt – ellentétben a nehézkes mozgású teherautókkal.

Az emuk általában kisebb csoportokban, vagy magányosan nagy területet járnak be és fontos szerepük van a magok terjesztésében, testük pedig az egyenetlen talajon való gyors helyváltoztatáshoz idomult. Csak aszály és ínség idején verődnek nagyobb csoportokba, ami végül az 1932-es nagy emuháborúhoz vezetett.