A NASA figyelmeztet: globális összeomlást okozhat egy erős napkitörés

A napkitörések a Nap elektromágneses sugárzásának intenzív kiáramlásai, amelyek akkor következnek be, amikor a csillag felszínén lévő mágneses erővonalak felcsavarodnak, majd hirtelen elszakadnak. Egyes esetekben ezek hatalmas mennyiségű, erősen mágneses plazmát is kilöknek az űrbe, amelyet koronakidobódásnak neveznek.  

A Föld számára ezek a koronakidobódással járó napkitörések a legveszélyesebbek, mivel geomágneses viharokat okozhatnak, amelyek kárt tehetnek az elektromos hálózatokban, műholdakban és távközlési rendszerekben. A tudósok szerint egy extrém erősségű napkitörés hetekre, akár hónapokra is megbéníthatja a globális kommunikációt és az infrastruktúrát.  

Egy hasonló esemény már 1859-ben is bekövetkezett, amikor egy nagyméretű napkitörés következtében a távírógépek kigyulladtak, és az akkori kommunikációs hálózat összeomlott. Napjainkban egy ilyen jelenség sokkal súlyosabb következményekkel járna, hiszen a modern társadalmak működése nagymértékben függ a digitális technológiáktól és az elektromos hálózattól.  

A NASA szerint új előrejelzési módszer segíthet a napkitörések elleni védekezésben  

A NASA által üzemeltetett SDO műhold felvételeinek elemzése során a kutatók felfedezték, hogy a koronahurok – a mágneses plazma patkó alakú ívei – bizonyos, az emberi szem számára láthatatlan villanásokat produkál egy-egy napkitörés előtt.  

„A koronahurok villanásai már 2-6 órával a napkitörés előtt észlelhetők, ami hatalmas előrelépést jelent az előrejelzések pontosságában” – közölte a NASA a tanulmányában.  

Seth Garland, az Air Force Institute of Technology munkatársa szerint ez az új módszer nagyobb pontosságot biztosít, mint az eddig alkalmazott előrejelzések, amelyek csak a napkitörések valószínűségét becsülték.  

„A legtöbb eddig alkalmazott előrejelzési módszer a napkitörés bekövetkezésének valószínűségére vonatkozó becsült adat volt, míg ez a módszer megmutatja, hogy mikor következik be a jelenség” – idézte Garlandot a Ripost.  

A kutatók ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy további megfigyelésekre van szükség a módszer finomításához és az eredmények pontosításához.