Így halt meg az igazi Emily Rose- Az ördögűzés története

Bár az ördögűzés leginkább a keresztény kultúrához kötődik, gyökerei sokkal mélyebbre nyúlnak vissza, és számos vallási hagyományban megtalálhatók. Ráadásul a történelemben több konkrét esetet is jegyeznek, amelyek természetüknél fogva megfejtésre várnak, így a vallástörténészek lelkesen vizsgálják valóságalapjukat és miértjüket. Az ördögűzés témája örök, az embereket érdekli, és borzongatja, és pont ezért az irodalom és a filmművészet is imádja. 

Ördögűzés: hitek, rítusok és legendák

Az ördögűzés gondolata az emberiség ősi hitében gyökerezik, miszerint a világot jó és rossz szellemek népesítik be. Már az ókori civilizációk is hittek abban, hogy a démonok vagy gonosz lények betegségeket és szenvedést okoznak.

    1.    Mezopotámia és Egyiptom

Az ókori Mezopotámiában a démonokat gyakran okolták betegségekért és mentális zavarokért. Az akkád és sumer hagyományokban az ördögűzést varázsigékkel és amulettekkel végezték. Egyiptomban is találhatók feljegyzések olyan rítusokról, amelyek célja a gonosz szellemek elűzése volt.

    2.    Görög és római hagyományok

Az ókori görögök és rómaiak szintén hittek abban, hogy bizonyos rituálék vagy papok képesek elűzni a gonosz entitásokat. A görög mitológiában a démonok nem feltétlenül voltak gonoszak, de a rosszindulatú szellemek ellen külön rítusokat alkalmaztak.

Az ördögűzés a keresztény hagyományban

A kereszténység terjedésével az ördögűzés szorosan összekapcsolódott a démoni megszállottság fogalmával. A Biblia több helyen is említi, hogy Jézus Krisztus démonokat űzött ki az emberekből. Ez a gyakorlat alapot adott a keresztény egyház ördögűzési rítusainak. Az Újszövetség szerint Jézus és tanítványai képesek voltak megszállott embereket megszabadítani. Ez a hatalom a korai egyház papjaira is átszállt, akik külön imádságokkal és szentelt vízzel végezték a szertartásokat. A középkorban az ördögűzés különösen elterjedt volt, mivel a megszállottságot gyakran összekapcsolták a boszorkánysággal és az eretnekséggel. Az egyház részletes szabályokat dolgozott ki az ördögűzési rítusokra, és ezeket a Rituale Romanum nevű hivatalos egyházi könyvben rögzítették 1614-ben. Az ördögűzés a boszorkányüldözések idején vált különösen gyakorivá. Az inkvizítorok gyakran végeztek ördögűzést azokkal, akiket démoni megszállottsággal vádoltak. Ezek az rituálék sokszor brutálisak és halálosak voltak. A tudomány és az orvostudomány fejlődésével az ördögűzés jelentősége csökkent, de a vallásos közösségekben továbbra is jelen van. A katolikus egyház máig elismeri az ördögűzés szükségességét bizonyos esetekben, de szigorúan szabályozza annak végrehajtását.

A leghíresebb megszállott

Bár a legismertebb, a témával foglalkozó film az 1973-as Ördögűző, de a legmegdöbbentőbb mégis Emily Rose története, ami a 2005-ös “Ördögűzés Emily Rose üdvéért” című film által vált világszerte ismertté. 

A drámai horror egy valós eseményeken alapuló, de dramatizált történetet mesél el. A film sztorija Anneliese Michel, egy fiatal német nő tragédiája, aki a 20. század egyik legismertebb ördögűzési ügyének középpontjában állt. Anneliese Michel 1952-ben született Németországban, egy mélyen vallásos katolikus család gyermekeként. Anneliese fiatal korában teljesen átlagos életet élt, ám 16 éves korában epilepsziás rohamokat kezdett tapasztalni. Az orvosi vizsgálatok során temporális lebeny epilepsziát diagnosztizáltak nála, amely gyakran járt hallucinációkkal, paranoiaérzettel és erős vallási élményekkel. Bár a lány gyógyszeres kezelést kapott, állapota nem javult jelentősen. Idővel Anneliese és családja meg volt győződve arról, hogy a problémái nem csupán orvosi természetűek, hanem démoni megszállottság következményei.

Anneliese viselkedése egyre furcsábbá vált:

    •    Hangokat hallott, amelyek azt mondták neki, hogy elkárhozik.

    •    Nem evett, mert azt hitte, hogy démoni erők szennyezték be az ételt.

    •    Megpróbált ártatni magának, és erős vallásellenes viselkedést mutatott.

    •    Képtelen volt megérinteni szent tárgyakat, például kereszteket vagy szentelt vizet.

Családja papokhoz fordult segítségért, akik eleinte vonakodtak, mivel az ördögűzés engedélyezése szigorú szabályokhoz kötött a katolikus egyházban. Azonban végül két pap, Ernst Alt és Arnold Renz, vállalta az ördögűzést, miután meggyőződtek arról, hogy Anneliese valóban megszállott lehet.

Tragikus végkifejlet

Anneliese Michel 1976. július 1-jén halt meg 23 évesen, kimerültség és alultápláltság következtében. Halála után az eset világszerte hatalmas botrányt váltott ki, és megkérdőjelezte az ördögűzés jogosságát és veszélyeit.  A lány szülei és a két pap elleni pert azzal indították, hogy felelősek Anneliese haláláért. Az ügyészség szerint az ördögűzés és az orvosi kezelés hiánya vezetett a tragédiához. Bár az ördögűző papok azzal védekeztek, hogy Anneliese maga mondott le az orvosi kezelésről, mind a szülőket, mind a papokat bűnösnek találták gondatlanságból elkövetett emberölésben. Az ítélet enyhe volt: hat hónap felfüggesztett börtönbüntetést kaptak.

Ördögűzés és popkultúra

Az ördögűzés témája számos könyvben, filmben és televíziós műsorban megjelenik, az emberek rajonganak a félelmetes, okkult történetekért. A legismertebb ezek közül talán az 1973-as Az ördögűző című film, amely óriási hatást gyakorolt a közvéleményre.