Elképesztő! Anyósáról mintázta a boszorkányt az Óz, a nagy varázsló írója

oz a nagy varázsló, glinda — Shutterstock - Lost_in_the_Midwest

2025.01.23.

A boszorkány, akinek nevét nem ismerjük meg az Óz, a nagy varázsló meseregényből a való életben egy lenyűgöző hétköznapi hőst rejt, Matilda Joslyn Gage-t, aki a 19. században nőjogi élharcos volt, és aki nem mellesleg az iró anyósa is volt. Vajon miért ihlette meg ő a boszorkányt?

L. Frank Baum élete nem volt épp egy tündérmese, amikor elkezdte megírni azt a művét, amiről ma mindenki ismeri. De azt senki sem tudta, hogy az Óz, a nagy varázsló valószínűleg sosem született volna meg, ha az író nem ismeri Matilda Joslyn Gage-t, a korszak egyik leghíresebb nőjogi aktivistáját.

Ki volt Matilda Joslyn Gage, aki az Óz, a nagy varázsló boszorkányát ihlette?

Matilda Joslyn Gage 1826. március 24-én született New York államban, Helen Leslie és Hezekiah Joslyn, a város orvosának egyetlen gyermekeként. A házaspár lányának a szokatlan Electa középső nevet adta, mely görögül kiválasztottat jelent, de ha megismerjük Matilda gyermekkorát, nagyon is helyénvalónak találjuk majd a különleges névválasztást.

Már születésétől fogva természetesnek tartotta a szabadságot és az egyenlőséget.

A későbbi radikális szüfrazsett szülei ugyanis független szabadgondolkodók voltak, akik megkérdőjelezték az egyház tekintélyét. Így a családi ház fontos állomása volt a rabszolgaság elől menekülő színesbőrűek útvonalának, és a konyha padlója alatt gyakran rejtőztek láncaikat levetett feketék. Gage kezdetben otthon tanult görög nyelvet, matematikát, de később vallási dogmától mentes iskolai oktatásban is részesült. Nem véletlen, hogy 15 éves korában a Clinton Liberal Institute-ba íratták be. Három évvel később hozzáment Henry Gage-hez, akivel három gyermekük született

L. Frank Baum története szempontjából a legfiatalabbnak, Maudnak van kiemelt szerepe, aki később a felesége lett.

Matilda Gage nem tartotta elfogadhatónak, szabad szelleme képtelen volt elviselni a nőket érő elnyomást és egyenlőtlenséget. Komolyan vette a Függetlenségi nyilatkozatban leírtakat.

Nem ezt az életet akarta a lányának

Gage lányai szépen felcseperedtek. Maud ekkoriban kezdte meg tanulmányait a Cornellben, az Ivy League első koedukált magániskolájában. Ennek ellenére nem volt könnyű dolga.

„Gage-nek hívják, és nagyon eleven”

– írta róla egyik barátnője levelében.

Maudot nem is vették be az első lányszövetségbe, és a teniszklubba sem járhatott. A véletlenek furcsa összejátszása révén azonban a 20 éves nő a syracuse-i Josie Baum szobatársa lett, akinek unokatestvérével, Frankkel egy karácsonyi vacsorán ismerkedtek meg. Egymásba szerettek, és az anya minden tiltakozása ellenére –

Gage nyilván jobb életutat képzelt lányának annál, mint hogy abbahagyja az iskolát egy sikertelen színműíró kedvéért.

1882 novemberében összeházasodtak.

Hamarosan megszületett első fiuk, L. Frank Baum pedig értékesítési vezetőként biztos jövedelemre tett szert. A férfi azonban nem találta a helyét az üzleti világban, unalmasnak érezte a munkát és sosem feledte a napokat, amikor álmodozó testvéreivel amatőr folyóiratot szerkesztettek.

Róla mintázta a jó boszorkányt

Közben Gage-nek is akadtak problémái. Összekülönbözött aktivista társaival, akiknek hozzáállását túlságosan enyhének és megengedőnek tartotta. 1886-ban, amikor felavatták a Szabadság-szobrot, egy marhaszállító uszályról hangosbeszélővel kürtölte világgá véleményét, amely szerint

gigantikus hazugság és gúnyos paródia nőként ábrázolni a szabadságot, miközben az amerikai nőknek olyan kevés joguk van.

Noha arról nem maradt fönn bizonyíték, hogy Frank Baum elküldte volna egy írását a pályázatra, ám annyi biztos, hogy ekkoriban életmódot váltott. A Pitkin & Brooks nevű cég utazóügynöke lett, és esténként naplót vezetett, amelybe írói ötleteit gyűjtötte össze. Nem telt bele sok idő, és magazinoknak és újságoknak is elkezdte elküldeni műveit. Eleinte csak visszautasításokat kapott.

A sikertelenség nyilvántartása címmel egy darabig gyűjtötte is ezeket a válaszleveleket.

1896-ban azonban a Chicago Times-Herald lehozta egyik novelláját, és ettől fogva egyre kevesebb új feljegyzéssel gazdagodott a nyilvántartás. Mindennek köszönhetően anyagi helyzetük rendeződött. Ekkoriban született meg az az ötlet Frank fejében, amelyből aztán megírta az Óz, a nagy varázslót.

„A történet tényleg úgy tűnt, hogy egyszerűen megírja önmagát”

– emlékezett vissza később. Amikor a történet megvolt, a főhős nevéről még nem tudott dönteni. Végül egy tragikus esemény segítette ebben: felesége testvérének lánya született, akit Dorothy névre kereszteltek. A baba azonban 5 hónapos korában elhunyt – az ő emlékére nevezte így a mágikus kalandokba keveredő kislányt az író.

L. Frank Baum időtlen műve nemcsak gyerekeknek, minden korosztálynak tudott útravalóval szolgálni, és folytatásaival együtt hamarosan bestseller lett. Ahelyett, hogy a klasszikus gonosz boszorkány archetípust népszerűsítette volna, Glinda révén – aki az eredeti illusztrációkon nem rózsaszín, hanem a gonosz nővérhez hasonló fekete hegyes kalapban szerepel – sokat tett a nőket ért diszkriminatív normák megdöntéséért. Ugyanis az író Glindát, a jó boszorkányt, aki nemcsak segíti Dorothyt, ám illő módon ő mutatja meg neki, hogy mindig is birtokolta a hazatéréshez szükséges erőt.

A metaforikus utalásokkal teli történet és annak szimbólumai mélyen beivódtak az amerikai popkultúrába és kollektív emlékezetbe. A szerzőt körülvevő erős nők, különösen Matilda Joslyn Gage, nem csupán ihletet adtak számára, de erkölcsi iránytűként is szolgáltak műveihez. Az a gondolat pedig, hogy az emberek belső erejükre támaszkodva a legnagyobb akadályokat is képesek legyőzni, azóta is milliókat inspirál világszerte.

Sajnálatos módon Gage nem élhette meg a könyv elkészültét – 1898. március 18-án agyvérzésben elhunyt; ekkor már jó ideje a Baum-házaspárnál lakott –viszont a regény lapjain újra és újra hatással van teljes nemzedékekre.