Meg tudjuk tervezni az életünket, vagy annak csalódás a vége? A túlzott elvárások csapdájában

Valaha eltöprengtél azon, hogy jobb-e részletesen megtervezni az álmaidat, vagy egyszerűen csak hagyni, hogy az élet elhozza, amit neked szánt? Sokszor hallhatjuk, hogy túlzott elvárások és görcsös akarás helyett érdemes elengedni a dolgokat, ugyanakkor azt is, hogy a célok eléréséhez elengedhetetlen a tiszta kép. Mi lehet hát a megoldás? Nézzük meg együtt, hogyan találhatod meg az egyensúlyt!

Tervezni vagy nem tervezni? Ha túlgondolod, csalódás lehet a vége…

A 34 éves Kata mindenáron társra vágyott. Akadt, aki azt tanácsolta neki, hogy engedje el a vágyát, mert ha görcsösen akarja, sosem fog megérkezni a királyfi. Mások viszont pont, hogy arra biztatták: igenis képzelje el tűélesen a jövendőbelijét, így majd biztosan rátalál a szerelem. Kata az utóbbi módszert választotta.

– Amellett, hogy rengeteg energiát fordítottam önmagam megismerésére, rendszeresen elképzeltem, sőt, le is írtam, hogy milyen férfira vágyom. Egy évig azonban semmilyen változást nem tapasztaltam ezen a téren, és emiatt, bevallom, egyre inkább kétségbeestem. Nem tudtam, mit csináltam rosszul... Arra gondoltam: talán mégis el kellene felejtenem ezt az egészet, és csak sodródni az árral?

Tényleg vágyom egy párra?

Végh Ferenc pszichológus szerint vétek lenne az egyik vagy a másik módszerstratégia, itt is, mint annyi mindenben, az arany középút a megfelelő.

– A jóllétünk érdekében lényeges, hogy legyenek céljaink, és ha már vannak, akkor el tudjuk képzelni, miként fogjuk megvalósítani őket. Ez egyáltalán nem spirituális megközelítés, a pszichológia tudománya is vallja, hogy a célok megfogalmazása, illetve elképzelése, vagyis a mentális imagináció segíthet azok elérésében. 

Tehát megtehetem, hogy összeállítok a fejemben egy száztételes ellenőrzőlistát, amiben kikötöm többek között, hogy a szívem választottja szeresse például a szusit, az alakja legyen tökéletes, és vesse fel a pénz, ám ennyi szempontnak egyszerre nem lehet megfelelni. Így aztán az álompartner valószínűleg továbbra is csak vágy marad, és emiatt frusztrált leszek. Ilyenkor még arról is érdemes elgondolkodni, hogy vajon tudattalanul nem azért vagyok-e maximalista, mert istenigazából nem is akarok párkapcsolatot?

• Kompromisszumok nélkül nem megy

– A fentiek mellett azonban elengedhetetlen, hogy képes legyek kijelölni olyan fontos karaktervonásokat, amelyekből nem engedek – folytatja a pszichológus. – Olyasmiket, amelyek az én alapértékeimmel egyeznek, amelyekkel meghúzom a határaimat. 

Sodródhatok az árral, de belevetni azért csak olyan folyóba érdemes magam, ahol van rá esély, hogy kifogjak egy nekem tetsző halat. Ha viszont jottányit sem engedek, akkor soha semmi sem lesz elég jó, és mindig csalódott leszek. Valamennyi kompromisszumot bizony muszáj kötni! Hogy mennyit, az már ízlés kérdése. 

És megtörtént a csoda!

Kata egyszer csak váltott, mert úgy érezte, hogy az eddigi módszer nem vált be.

– Nos, úgy döntöttem, hogy az illető külsejével kapcsolatos elvárásaimból tudok engedni, de abból például nem, hogy természetszerető legyen, és szívesen kiránduljon. Nemcsak elképzeltem, amint együtt járjuk a környékbeli erdőket, hanem felkerestem egy, a környékemen működő klubot is. Nem kellett több két hónapnál, és láss csodát, megérkezett a férfi, akiről oly régóta álmodoztam! Nem volt 190 cm magas, mint az az első listámon szerepelt, „csak” 180 centi, és a szeme sem barna, hanem kék, de tökéletesen kiegészítjük egymást, és immár az esküvőnket tervezgetjük.