Akinek a jelentkezését az egyetem viccnek tartotta – Elizabeth Blackwell, az első női orvos története

Elizabeth Blackwell nem csak az orvostudományban írt történelmet. Ő volt az első nő, aki medikus diplomát szerzett, amivel formálta a szakmát. Női orvosként sokakat inspirált arra, hogy az orvoslást válasszák hivatásul.

Lázadás a bölcsőben? Elizabeth Blackwell családja

Nem kívánunk belemenni az előre elrendeltetés teológiai vitájába, de, ha Elizabeth Blackwell családjára vetünk egy pillantást, akkor rögtön megértjük, hogy az 1821. február 3-án született kislány honnan örökölte a bátorságot, ami ahhoz kellett, hogy betörjön ebbe a férfiak uralta szakmába. Az első női orvos Bristolban látta meg a napvilágot, családjával 11 évesen Amerikába hajóztak.

Ilyen környezetben az első női orvos hamar megtanulta, ha el akar érni valamit, nem rettenhet meg semmitől és meg kell küzdenie igazáért. Ez az attitűd végigkísérte teljes élete folyamán.

Akit csak poén kedvéért vettek fel orvosi egyetemre

17 évesen elvesztette édesapját, ami miatt a család nehéz anyagi helyzetbe került, így tanárnak állt. A tanári szakma elfogadott női hivatás volt a 19. század közepén, ám Elizabeth Blackwell hamar érezni kezdte, hogy ennél ő többre vágyik. Eredetileg nem is akart orvos lenni, egy váratlan beszélgetés ébresztette rá élete hivatására.

Ekkor döntötte el, hogy orvos akar lenni mindenáron. Családtagjai támogatták ambícióit, a társadalom már nem volt ilyen elfogadó. Rengeteg orvosi egyetemre beadta felvételi kérelmét, de mindegyik elutasította. Végül a New York állambeli Genfi Orvosképző vette fel, nem is akárhogyan.

Az egyetem vezetése viccnek tartotta az egészet, így a diákok körében szavazásra bocsátotta a kérdést, akik a poén kedvéért igennel szavaztak.

Orvosi diplomaszerzés nehézségei

Az első orvosnő rögös utat tett meg az orvosi diplomáig, tanárai ott tettek neki keresztbe, ahol tudtak, egy ízben még egy boncolásról is ki akarták tessékelni. Egyetemi tanulmányai alatt teljesen elszigetelődött társaitól, több barátságot és kérőt is elutasított, nyáron pedig kórházakban szerzett tapasztalatot.

Diplomamunkáját tífuszos betegekről írta, amikor diplomáját átvette, az egyetem dékánja felállt és meghajolt előtte. (Némileg árnyalja a képet, hogy a dékán beszédében említette, hogy reméli, több nő nem megy az egyetemre.)

Az első női orvos karrierjének döcögős kezdetei

Bár tanulmányai végére kivívta tanárai elismerését, orvosi karrierje döcögősen indult. Miután doktorrá avatták, Európában akart elhelyezkedni, elsősorban párizsi és londoni kórházakban dolgozott, ahol jobbára ápolónői feladatokat bíztak az első női orvosra.

Európában töltött ideje nem volt haszontalan, mivel Franciaországban nőgyógyászatot is tanult. Mivel Európában fél szemére megvakult, ez megakadályozta abban, hogy sebész lehessen. Végül visszatért az Egyesült Államokba, ahol klinikát alapított a szegények számára, ám a nehézségek ott sem kerülték el. Annyiban könnyebb dolga volt, hogy szintén orvos húga és női követői mellette álltak.

Elizabeth Blackwell, a női jogok élharcosa

A polgárháború fordulópontot jelentett karrierjében, mivel ebben az időben kezdett húgával karöltve ápolónőket képezni a sebek helyes bezárására, 1868-ban pedig saját orvosképzést indított, utána pedig visszatért Angliába.

Elizabeth Blackwell elszántan küzdött a brit orvosnők szakmai elismeréséért, hogy ne kelljen nőtársainak olyan megpróbáltatásokat kiállni, mint neki karrierje kezdetén. Rengeteg röpiratot és orvosi cikket írt, élete utolsó 20 évében pedig már nem is praktizált, hanem olyan társadalmi problémák mellett állt ki, mint rabszolgaság eltörlése, női egyenjogúság, higiénia, erkölcsi tisztaság, prüdéria-ellenesség.