A talaj felét emberi csontvázak alkotják Velence halálszigetén: minden, amit Poveglia szigetről tudunk

Poveglia szigetét teljesen elzárták a nyilvánosság elől, hosszú ideje nem is lakik senki a hátborzongató helyen. Ám ez nem olyan meglepő, hiszen 

A Poveglia szigetének ijesztő titkai

Ékszerdobozból halálsziget

Poveglia meglehetősen apró, 350 méter széles és 350 méter hosszú szigete az Orfano-csatornában helyezkedik el, Velence központjától mindössze 4,8 kilométerre. Az első feljegyzések Kr.u. 421-ből származnak az apró földrészről, ugyanis ekkor menekültek ide a lombard seregek elől Padova és Este lakói. Innentől kezdve az évszázadok során a sziget lakossága a további betelepítéseknek hála egyre csak nőtt, míg egy igazi kis ékszerdobozzá fejlődött a hely csodás épületekkel, jól működő halászattal és kereskedelemmel.

A támadást követően Andrea Contarini dózse úgy döntött, Poveglia teljes lakosságát kitelepítteti és a szigetet átalakítja hadászati célokra. Terve azonban nem sikerült, ugyanis a szigetet lerohanta a genovai sereg és a magyarokkal kiegészülve olyan pusztítást végzett, ami miatt a sziget több, mint száz évig teljesen lakatlanná vált. 

A karantén

Az emberekben még inkább erősödött a hely iránti félelem, amikor a pestisjárványok alatt a szigetre szállították a betegeket, több mint 160 ezer fertőzöttet száműztek oda meghalni, minden orvosi segítség nélkül. Nem ez volt ráadásul az egyetlen ilyen eset, ugyanis onnantól kezdve bármilyen járvány sújtotta Velencét, a betegeket Povegliába küldték.

Poveglia sziget története itt nem ért véget

Azt gondolhatnánk, az újkorban már szebb jövő várt az egykor szépséges ékszerdobozra, de 1920-ban Mussolini úgy döntött, hogy újra használatba veszi a kárhozottak szigetét, nem is akármilyen módon: elmegyógyintézetet építtetett rá, ahol a szóbeszéd szerint borzalmas kísérleteket hajtottak végre a szerencsétlen pácienseken. 

Állítólag az intézet igazgatója előszeretettel alkalmazott lobotómiát, természetesen a betegek és a hozzátartozók engedélye nélkül. A beavatkozáshoz fúrót, vésőt és kalapácsot használt, de az érzéstelenítés vagy a fertőtlenítés fel sem merült.

A legendák szerint aztán az igazgató elméje a korábbinál is jobban megbomlott, ezért kiugrott a világítótorony tetejéből – a pletykák viszont arról szóltak, hogy a fellázadt páciensek dobták le onnan. 

Konzervált horror Poveglián

1968-ig működött az elmegyógyintézet Poveglián. Bezárása után a sziget jó pár tulajdonost tudhatott magáénak, volt köztük olyan elvetemült is, aki wellness-szállodát tervezett rá építeni, de aztán végül minden próbálkozás becsődölt valamilyen módon. Azóta a horrorsziget pontosan olyan állapotban található, mint a szanatórium bezárásakor, azzal a különbséggel, hogy még ijesztőbben néz ki: a kórtermekben omladoznak a falak, a termeket benőtte a gaz és minden kong az ürességtől.

A rendőrség szigorúan őrzi a a területet a betolakodóktól, annak ellenére, hogy nem gondolnánk, hogy bárki is szívesen menne oda. A kérdés csak az, hogy akkor mitől is óvják valójában a rendőrök a hívatlan betolakodókat?