Csodás dologra bukkantak az Antarktisz jégpáncélja alatt: mindenkit megdöbbentett

Régóta foglalkoztatja a tudomány embereit, hogy mit rejthet az Antarktiszt borító jégpajzs. A közelmúltban lenyűgöző hegyeket, völgyeket, folyókat fedeztek fel. Hogyan hathat a klímaváltozás erre az ismeretlen világra?

A Déli-sark jégtakarójának titkai

Azt már eddig is sejtettük, hogy a legdélebbi kontinens felszíne jóval változatosabb a sík jégnél, elég csak a működő Mount Erebus vulkánra gondolni. Egy 20 éven át tartó kutatás eredménye bebizonyította, hogy az Antarktisz jégpajzsa változatos felszínformákat rejt, hegyekkel, völgyekkel, síkságokkal, valamint szubglaciális folyókkal és tavakkal.

Folyhat felfelé egy folyó? Az Antarktiszon igen!

Az Antarktiszon a jég vastagsága átlagosan 2000-2200 m, legnagyobb vastagsága pedig a 4775 métert is eléri. Ez az irdatlan jégtömeg évmilliók alatt alakult ki, és magától értetődő módon hatással van az alatta lévő talajra. Többek között szerepe van a felszínformák kialakításában, de a folyók, tavak létrejöttéhez is hozzájárul, ugyanis a súrlódás következtében megolvad a jég alja.

A gleccserek alatt húzódik a legtöbb ilyen szubglaciális folyó, azonban nem a Dunáéhoz hasonló méretű folyamokat, hanem szolidabb víztömegeket kell elképzelni. Ezen felül komótosan felöltődő tavak nyomaira is bukkantak a tudósok. A jégpáncél olvadását tovább gyorsítja a vulkánokból származó geotermikus hő.

Szubglaciális folyók és a tengerszint emelkedése

Ezek a jég alatti folyók fontos szerepet játszanak a jégtakaró olvadásában, valamint a tengerszint emelkedésébe, ugyanis nagy nyomással ömlenek a tengerbe, ami csak tovább fokozza az olvadást. Ez megmagyarázza, hogy bizonyos jéghegyek aljánál miért jöttek létre az ún. „forró pontok”, amik miatt fokozódik a sarki jég olvadása.

Ezek a bámulatos folyók a klímaváltozás hatására csak még jobban fokozhatják az Antarktisz jégpáncéljának olvadását, valamint a gleccserek mozgásának sebességét. Például a Totten-gleccser áramlási sebessége akár 30%-kal is gyorsabb lehet 2100-ra.

A folyók felfedezése azért is fontos, mert az eddigi modellek nem vették számításba szerepüket a jégpáncél olvadásában, így azok jelentősen alulbecsülték a tengerszint emelkedését.