Nem kedvességből köszönnek a légiutas-kísérők, amikor felszállsz a repülőgépre — Valójában ez az oka

Nem tévedsz nagyot, a személyzet minden bizonnyal nagyon kedves emberekből áll, de hogy a légiutas-kísérők nem azért köszönnek rád mosolyogva, mert jól nevelt, kulturált emberek, abban biztos lehetsz. Egészen más oka van.

Nem udvariasság, nem felszínes csevegés és nem is kötelesség a légiutas-kísérők köszönése

Ravaszság — így lehetne a legrövidebben megfogalmazni, miért köszönnek rád a légiutas-kísérők, amint a fedélzetre lépsz. Ha köszönnek, te feltehetőleg visszaköszönsz, de az is beszédes, ha nem. A légiutas-kísérők ugyanis így mérik fel, milyen típusú utassal van dolguk. 

Rania, egy légiutas-kísérő a TikTok-on magyarázta el a műveletet.

„A légiutas-kísérőd nem csak udvariasságból köszön, hanem azért is, hogy ellenőrizze, nem vagy-e túl részeg vagy beteg ahhoz, hogy repülj” - magyarázta.

De nem ez az egyetlen oka annak, hogy a köszönéssel gyakorlatilag ellenőrzik az emberek állapotát, eközben elemezik is, mely utasok jöhetnek szóba, ha a személyzetnek egy szerencsétlen vészhelyzet esetén segítségre lenne szüksége — tette hozzá a videó leírásában.

Egy másik légiutas-kísérő azt is leírta, hogy milyen típusú személytől várna segítséget a személyzet vészhelyzet esetén.

„Olyanokat keresünk, akik nem mozgáskorlátozottak, beszélnek angolul, ránézésre ki tudnak nyitni egy ajtót, és ideális esetben egyedül utaznak. Ettől lesz valaki ABP (able-bodied passenger)” — írta le a „épkézláb utast” a stewardess.

Tehát, ha megfelelsz ennek a leírásnak, ne lepődj meg, ha beüt a baj, téged hív segítségül a repülőgép személyzete — reméljük, hogy soha nem kerülsz ilyen helyzetbe.

A poszthoz írt hozzászólásokból kiderült, hogy van, aki már ismerte ezt a módszert, de többen vannak, akiket meglepett, és a jövőben jobban oda fognak figyelni arra, hogyan viselkednek a géprelépéskor.

„Én fejhallgatóval sétálok a gépen, teljesen figyelmen kívül hagyva a légiutas-kísérőket...” — írta egyikük, ami meglehetősen kulturálatlan viselkedés, de így neki biztosan nem kell tartania attól, hogy ő lesz az utasok megmentője.

Egy másik kommentelő így viccelődött: „Oké, így már értem, miért néznek rám mindig ugyanúgy, amikor felszállok egy járatra”.

Egy harmadikról pedig kiderült, hogy tudatában a légiutas-kísérők módszerének, volt, hogy sikeresen kijátszotta a repülőgép személyzetét, és bár nagyon beteg volt, igyekezett nem annak mutatkozni: „Hasnyálmirigy-gyulladásom volt, amikor Korfun voltam, normálisan viselkedtem, amikor felszálltam a gépre, mert tudtam, hogy különben nem engednek fel”.