A napfogyatkozás mindig izgalmas jelenségnek ígérkezik, mindenki látni akarja, de mivel nem gyakori jelenség, különösen a teljes napfogyatkozás, van, aki sosem kerül abba a szerencsés helyzetbe, hogy megtapasztalhassa ezt a különleges égi jelenséget. Március 29-én, szombaton azonban egy részleges napfogyatkozásnak lehetnek tanúi, akik — szigorúan védőszemüvegben —, az égre néznek. Mi pedig megpróbáljuk elmagyarázni, mit fognak látni, és hogyan jön létre a napfogyatkozás.
Napfogyatkozás akkor következik be, amikor a Hold a Föld és a Nap közé kerül, és árnyékot vet a Földre. Tehát a napfogyatkozást egyaránt befolyásolja a Föld mozgása, a Hold mozgása és a Nap mozgása az égbolton A Hold 27 naponként megkerüli a Földet, így gyakran kerül nagyjából a Föld és a Nap közé, ám napfogyatkozás nem minden hónapban következik be. Ez azért van, mert a Hold Föld körüli pályájának síkja 5 fokkal megdől a Föld Nap körüli pályájához képest. Minden hónapban kétszer keresztezi a Hold a Nap útját a nappali égbolton, olyan pontokon, amelyeket a csillagászok csomópontoknak neveznek. Napfogyatkozás csak akkor történik meg, ha az újhold keresztezi a Nap útját.
A napfogyatkozás azért lehetséges, mert a Hold átlagosan 400-szor kisebb, mint a Nap, de 400-szor közelebb is van a Földhöz. A két objektum tehát nagyon hasonló látszólagos mérettel rendelkezik az égbolton.
Szinte mindenki hallott már napfogyatkozásról, de amikor teljes, részleges vagy gyűrűs napfogyatkozásról beszélünk, már kevésbé vagyunk magabiztosak a tudásunkban, nem véletlenül.
A részleges napfogyatkozást felismerni és átgondolni is egyszerű, hiszen ilyenkor a Hold félárnyékként vetül a Földre, és nincs a világnak olyan pontja, ahonnan nézve teljesen eltakarná a Napot. Ilyenkor a Hold beúszik a Nap elé, eltakarja egy részét, majd elhagyja, és visszaáll minden a megszokott helyzetbe. Ezt a jelenséget láthatjuk majd március 29-én, szombaton 11:51 és 12:50 között.
Más a helyzet a teljes napfogyatkozással és a gyűrűs napfogyatkozással, amit a csillagászok gyakran csak napfogyatkozásként emlegetnek, hiszen a geometriai különbség közöttük csekély, az érzékeszerveinkre azonban mindkettő másképp hat. Míg az egyik napfogyatkozás-típus pusztán gyönyörű látványként írható le, addig a másik félelmetes, több érzékszervet is megmozgató élményt jelent.
Teljes napfogyatkozás akkor következik be, amikor a Hold pontosan a Föld és a Nap között halad el, miközben látszólagos mérete megegyezik a Napéval, vagy nagyobb annál.
Az elkötelezett napfogyatkozás-vadászoktól eltekintve, a Földön ritkán fordul elő, hogy valaki teljes napfogyatkozást tapasztaljon. Ennek oka, hogy a napfogyatkozás idején a Föld nappali oldalán kell tartózkodni, de a Hold árnyékán belül, amely körülbelül 10 000 mérföld hosszú, de csak körülbelül 100 mérföld széles. Emellett minden teljes napfogyatkozás nagyrészt a tengeren történik, elvégre a Föld több mint 70 százalékát óceán borítja.
Az egész esemény körülbelül három órán át tart, de maga a sötétség sem rövid, nagyjából 6 percnek mondják, és ez az oka annak, hogy a napfogyatkozás-rajongók bárhová elmennek, hogy megtapasztalják az eseményt. A teljesség lehetőséget ad a nézőknek, hogy szabad szemmel láthassák a Nap külső légkörét - a koronát -, amely általában elveszik a napfényben. A teljesség mindkét oldalán a Hold völgyeiben átáramló fénygyöngyök, az úgynevezett Baily-gyöngyök láthatók. A totalitás kezdete előtti utolsó Baily-gyöngy a másodperc töredékére „gyémántgyűrű” hatást kelt, amint a korona megjelenik. Az első Baily-gyöngy a teljesség megszűnésekor egy újabbat okoz.
A totalitás mély szürkületet okoz, és a megfigyelők a totalitás előtt körülbelül 20 perccel a hőmérséklet észrevehető csökkenését is tapasztalják, mivel a napsugárzás az umbrában - a totalitás útvonalában - csökken.
A gyűrűs napfogyatkozás a legnyilvánvalóbb bizonyíték arra, hogy a Hold Föld körüli pályája egy enyhe ellipszis.
A Hold minden egyes Föld körüli keringése során eléri a perigeumot (a Földhöz legközelebbi pontját) és az apogeumot (a legtávolabbi pontját). Amikor a perigeumban lévő telihold egybeesik egy teliholddal, gyakran nevezik szuperholdnak, mert a szokásosnál nagyobbnak tűnik. Ha egy újhold a perigeum közelében van, miközben áthalad az ekliptikán, akkor teljes napfogyatkozást okoz, míg egy apogeus újhold - amely a szokásosnál kisebbnek tűnik az égen - nem tudja eltakarni a napkorongot. Az eredmény egy gyűrűs napfogyatkozás, amelynek során néhány percig a Hold körül egy napfénygyűrű látható.
A gyűrűs napfogyatkozás nem olyan látványos, mint a teljes, de az elejétől a végéig kizárólag védőszemüvegen keresztül szabad csak nézni, mert akár vakságot is okozhat, ha a Nap fényébe nézünk.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.