A napéjegyenlőség, vagy latin nevén „vernal equinox,” évente kétszer, tavasszal és ősszel következik be. Ilyenkor a Nap az égi egyenlítőn halad át, emiatt a Föld mindkét féltekéje egyenlő mennyiségű napfényt kap. Ez magyarázza azt is, hogy ezen a napon a nappal és az éjszaka hossza nagyjából megegyezik. Az északi féltekén ez a nap jelzi a tavasz kezdetét, míg a délin az ősz beköszöntét.
A napéjegyenlőség a Föld forgási tengelyének dőlésszöge és a Nap körüli pályáján való mozgásának következménye. Március 20-án a Nap pontosan az égi egyenlítő felett helyezkedik el, sugarai merőlegesen érik a Föld felszínét, innentől kezdve az északi féltekén fokozatosan hosszabbodnak a nappalok, és rövidülnek az éjszakák.
Az esemény számos kulturális és vallási hagyomány központi eleme. Az iráni kultúrában a tavaszi napéjegyenlőség egybeesik a perzsa újévvel, a Nowruzzal, amely az új kezdetek és a természet újjászületésének ünnepe. Az ősi civilizációk, például a Stonehenge építői, már évezredekkel ezelőtt is figyelték ezt a jelenséget, és ennek megfelelően alakították ki építményeiket. A keresztény kultúrkörben a húsvét időpontját a tavaszi napéjegyenlőség utáni első holdtölte határozza meg.
A napéjegyenlőségtől számítva jelentősen megváltozik a természet működése is. A növények virágzásnak indulnak, megkezdődik a madarak vonulása, és elindul a mezőgazdasági szezon.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.