Megbotlanak, sikoltoznak, leejtik a kulcsaikat, ráadásul mindezt egyszerre. A pattogatott kukoricát falatozva, két korty üdítő között talán még megjegyzéseket is teszel, hogy na, persze, ilyen a valóságban sosem történne, veled meg pláne. Te sokkal jobban reagálnál, gondolod. Pedig pszichológiai kutatások szerint korántsem biztos, hogy nem ugyanazokat a válaszokat adnád egy kritikus helyzetben, mint a filmes karakterek, sőt, nagyobb a valószínűsége annak, hogy ugyanúgy járnál el. Mutatjuk azokat a horrorfilmes kliséket, amelyek bármennyire tűnnek közhelynek, nagyon is reálisak.
Azt hiszed, te inkább az ellenkező irányba futnál? Susan Albers, PsyD pszichológus szerint nem: „Az agynak ez az üzemmódja a te védelmedet szolgálja azzal, hogy tudatosan a veszély jelei után kutat” — mondja a szakember, de aki így működik, folyton körülnéz, állandóan készenléti módban van, ami hiperéberség kialakulásához vezet.
Amikor a horrorfilmekben az emberek menekülnek, a hajlamosak megbotlani valamiben, és elesni. De ahelyett, hogy felállnának és tovább futnának, inkább elkúsznak, annak ellenére, hogy a futás jobb megoldás lenne. Ennek is megvan az oka. A vadonban egyes állatok ösztönösen összezsugorodnak, hogy kevésbé tűnjenek fenyegetőnek. Amikor az emberben a szervezet harcolj vagy menekülj reakciója beindul,a teste lassabban reagál. Bár a futás a észszerűbb dolognak tűnhet, valójában a megrémült emberek nagyobb valószínűséggel próbálnak meg kisebbnek látszani, és futás helyett kúszni-mászni.
Gyakran kapnak kulcsszerepet a horrorfilmekben állatok. Ugató-nyüszítő kutyák, a negatív energiákat érzékelő macskák és társaik, akikre nem figyel az ember, vagy ha mégis, akkor sem tudja, miért és mire reagálnak így. Klisének tűnik, de az igazság az, hogy az állatok jobban és többet látnak, mint az emberek. Dr. Ellis Loew, a Cornell Egyetem Állatorvosi karának fiziológiaprofesszora szerint az állatok olyan dolgokat is láthatnak, amelyeket az emberek nem: „Képesek érzékelni a fényt a spektrum azon részein, amelyek számunkra a legtöbb esetben alapvetően láthatatlanok. Így bizonyos típusú dolgokat világosabban látnak, mint mi”— árulta el.
Amikor a filmben valaki fegyverrel vadászik a főszereplőre, az hős üldözés közben óhatatlanul felfelé szalad az emeletre, ahelyett, hogy az ajtón kifelé menekülne. Furcsának tűnhet, de ez is egy olyan horrorfilmes klisé, amely a kutatások szerint a való életben is megtörténhet. Brittney Chesworth PhD klinikai terapeuta szerint vészhelyzetben, amikor elönt az adrenalin, az ember agya blokkolódik, értelmetlenül reagálhat bizonyos helyzetekre, ráadásul ilyenkor inkább a biztonságot keresi, így nagyon is előfordulhat, hogy amikor a saját házában üldözi valaki, ahelyett, hogy kirohannak az ajtón, felfut a hálóba, ahol máskor a legnagyobb biztonságban érzi magát.
Ki ne látott volna már olyan horrorjelenetet, amikor a lány a szobájában épp zenét hallgat, amikor elmegy az áram. Rájön, hogy bajban van, na, kit hív? Hát, nem a segélyhívót tárcsázza, hanem a férjét, barátját, szüleit. Ostobaságnak tűnik? Pedig a Gallup felmérése szerint csupán a bajba jutottak 50 százaléka tárcsázza azonnal a rendőrséget, a többiek valaki olyat hívnak, akiben igazán megbíznak.
Valld be, te is simán leidiótázod azokat a karaktereket, akik menekülés közben képtelenek a jó irányba futni, akár van jelzés, merre kellene menniük, akár nincs. Futkosnak körbe-körbe, pedig annyira egyértelmű lenne, merre menekülhetnének meg. Tom Bunn terapeuta szerint a szorongás csökkentheti az emberek magas szintű gondolkodását és döntéshozatali képességét, ami megkérdőjelezhető döntésekhez vezet. Georgia Witkin pszichiáter adjunktus szerint az adrenalináramlás lelassításának leggyorsabb módja a lassú és könnyű rekeszizomlégzés gyakorlása. „Már az is elég, ha 10-től visszaszámolunk 1-ig, miközben minden egyes alkalommal levegőt veszünk, hogy segítsen kikapcsolni a félelemérzetet” — tanácsolja a szakember.
Az egyik legidegesítőbb horrorfilmes klisé, amikor a menekülő ember, amikor végre az ajtóhoz ér, nem találja a megfelelő kulcsot, és ha mégis, akkor tuti leejti a kulcsot. Ilyenkor mindenki a fejét rázza, senki nem akarja elhinni, hogy a filmekben minden áldozat ennyire suta, és mindenki biztos benne, hogy éles helyzetben nem lenne ennyire ügyetlenek. Pedig a legtöbb ember ennyire ügyetlen, különösen, ha veszélyben van. A StatPearls Publishing szerint a szorongás a kéz remegését vagy zsibbadtságot és szédülést okozhat.
A sötét utcán sétáló vagy az autójában ülő megfáradt hőst megszólítja egy idegen, aki segítséget kér. A rémfilmek közhelye, hogy a főszereplő azonnal igent mond a kívülről nézve gyanús idegennek. Mindenki tudja, hogy éjjel, az üres utcán arra járó gyanús alaknak nem szabad lehúzni a kocsi ablakát, tilos elmenni vele bárhova stb. Na de, ha helyzet van, vajon mennyit ér ez a tudás? A The Social Science Journal című folyóiratban közzétett kutatás szerint az emberek az ismeretlen alakkal szemben a bizalom szintjét aszerint határozzák meg, mennyire tartják szimpatikusnak vagy megnyerőnek. És tudjuk, hogy az igazi pszichopaták nagyon is annak tűnnek.
Bármennyire tűnik is logikátlannak, a filmekben a baráti társaság hajlik a szétválásra, hajlamosak két úton indulni...a végzetükbe. A józan ész azt diktálná, mindenki maradjon együtt, hiszen sok lúd disznót győz, mégsem így döntenek. Irving Janis kutatópszichológus így fogalmaz a helyzetről: „Ez egy olyan jelenség, amely akkor jelentkezik, amikor egy csoport tagjai az egyetértést helyezik előtérbe az adott helyzet reális értékelésével szemben. A csoportnormákhoz és a csoportnyomáshoz való ragaszkodás még akkor is normális, ha a döntés vitathatatlanul rossz, mivel a lojalitás iránti vágy felülír minden más logikát”.
Amikor az adrenalinszint a magasba szökik, és kevés idő áll rendelkezésre, az horrorfilm főszereplője kétségbeesetten keres egy helyet, ahol elrejtőzhet. Sajnos rejtőzködés közben véletlenül felborítanak valamit, és ezzel akaratlanul is felfedi a tartózkodási helyét. Idegesítő, nem? Veled ilyen sosem fordulna elő... Vagy mégis? Bár az emberek szeretik azt hinni, hogy a szorongást könnyű kontrollálni, valójában nehéz összeszedni magunkat. Így, bár lehet, hogy bosszantó, ha a horrorfilmekben látjuk, a valóságban a botladozás és a dolgok felborítása nem is olyan ritka.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.