Boszorkányok húsvétkor? Fura húsvéti hagyományok, amikről biztosan nem hallottál

Ha azt hiszed, hogy a húsvét csak a nyuszik, csokitojások és a nagymama túlfőzött sonkája körül forog, akkor kapaszkodj meg: bizonyos országokban a húsvéti időszak a boszorkányokról szól! Nem, nem áprilisi tréfa, és nem is a Harry Potter húsvéti különkiadása. Ez bizony egy évszázados hagyomány, amely Svédországban, Finnországban, sőt még Németország egyes részein is él – és megdöbbentően színes és izgalmas történetet mesél el.
Mi köze a pogány mágikus lényeknek Jézus feltámadásához? És miért öltöznek a gyerekek boszorkánynak, mint halloweenkor, csak éppen tavasszal? Csatold be a seprűöved, és repüljünk rá a témára!
Svédországban például „påskkärring”, azaz húsvéti boszorkány jelmezbe öltöznek a gyerekek, kis kendőt kötnek a fejükre, piros orrot rajzolnak maguknak, és seprűvel a kézben járják a házakat, ahol édességet vagy aprópénzt kunyerálnak. Ha ez kísértetiesen emlékeztet a Halloweenre, nem vagy egyedül – csak itt többet mosolyognak, és kevesebb a zombimaszk.
A hagyomány eredete a 17. századi boszorkányüldözésekre vezethető vissza. A néphiedelem szerint a boszorkányok nagypéntektől húsvét vasárnapig elhagyják otthonukat, hogy az ördöggel mulassanak a „Blåkullán”, ami nagyjából a svédek saját boszorkány-rezidenciája volt. - írja a Visit Sweden.
Az emberek ilyenkor bezárták az ajtókat, eldugták a seprűket (nehogy elvigyék a boszik), és máglyákat gyújtottak, hogy elűzzék a rossz szellemeket.
Most már érted, miért égetnek Svédországban és Finnországban még ma is máglyát húsvét előestéjén. Nem csak a sonka melegítése folyik…
A húsvét amúgy is egy érdekes keveréke a keresztény és pogány hagyományoknak. A tojás, mint a termékenység szimbóluma például sokkal régebbi, mint a bibliai történet, és az angol „Easter” szó is Eostre pogány istennő nevéből ered – őt tavasszal ünnepelték, a megújulás és termékenység idején.
A boszorkányok húsvéti jelenléte ennek az ősi pogány örökségnek egy érdekes darabkája, ami nem tűnt el, csak éppen átszíneződött a gyerekek festett orrával.
És mi a helyzet Németországgal? Ott jön képbe a Walpurgisnacht, vagyis a Walpurgis-éj – április 30-án tartják, de már húsvét környékén is feltűnnek a boszorkányos motívumok. A Brocken-hegyen (a Harz-hegység egyik legmagasabb csúcsa) hatalmas máglyát gyújtanak, és az emberek boszorkánynak öltözve ünnepelnek – igaz, nem feltétlenül vallási okokból, inkább a tél búcsúztatása, a tavasz köszöntése okán.
De ne gondold, hogy ez csak az északi országokra jellemző. Magyarországon ugyan nincs húsvéti boszorkányjárás (max. ha a szomszéd néni épp a locsolókat üldözi vízipisztollyal), de a tavaszi időszakhoz nálunk is sokféle hiedelem kapcsolódik.
A locsolás például a megtisztulást, megújulást jelképezi, ami nem áll olyan messze a pogány tisztító rítusoktól.
És ha már itt tartunk: a máglyák, seprűk és füstölések nem csak a boszorkányok elűzésére szolgáltak, hanem a termékenység és jó termés „meghívására” is. A mágia tehát nem mindig csak sötét, néha csupán egy nagyon régi, természetközeli próbálkozás volt arra, hogy valahogy jobb évet hozzanak össze, mint az előző.
Szóval legközelebb, amikor beleharapnál egy csokitojásba vagy felkészülnél a locsolkodásra, gondolj arra is, hogy máshol ilyenkor már épp kis boszorkányok járják a környéket édességre vadászva, miközben máglyák fényénél táncolnak.
A húsvét tehát nemcsak vallási vagy családi ünnep – hanem egy lenyomata annak, hogyan keveredik a hit, a hagyomány és egy kis boszorkányos varázslat.
Mert bármennyire is fejlődik a világ, a húsvéti varázslat (vagy legalábbis egy jó kis édességkeresés boszorkányjelmezben) valahogy mindig velünk marad.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.