Fizikusok szerint már megtörtént az időutazás – Csak nem úgy, mint a filmekben

A sci-fi irodalom kedvelt témája az időutazás, ahol előre-hátra utazgatnak térben és időben. Akik mindig is időutazók akartak lenni, jó hír számukra, hogy az időutazás nagyon is lehetséges, már meg is történt. Rossz hír viszont, hogy nem a filmekben tapasztalható módon.
Normál körülmények között, álló helyzetben az idő múlását normál sebességűnek érezzük. Ilyenkor egy másodperc egy másodperc alatt telik el. Azonban amint mozogni kezdünk, az idő érzékelése megváltozik számunkra: minél gyorsabban mozog valaki, annál lassabban, gyorsabban halad előre az időben.
Ez Einstein relativitás elméletének alapja és az idődilatáció elve.
Albert Einstein még 1915-ben mutatta be híres elméletét, melyet hétköznapokon úgy lehet elképzelni, hogy minél nagyobb sebességgel utazik valaki, az időt annál lassabban éli meg. Az Edinburghi egyetem szakértője úgy magyarázta a relativitáselméletet, hogy a mi sebességünktől függ, milyen gyorsan telik az idő a környezetünkben.
Elméletben tehát lehetséges az időutazás, de mi lenne, ha azt mondanák, hogy már a gyakorlatban is megvalósult? Ha csak egy repülőre ülünk fel, elenyésző mértékben előre haladuk az időben, amit egy 1971-es kísérlet is bizonyított. Két ultraprecíz atomórát raktak két olyan repülőre, melyek egy tankkal képesek a világot körberepülni. Az egyik keletre, a másik nyugat felé repült, a kontrollcsoportot pedig egy harmadik, földön maradt óra képezte.
A föld forgásával együtt haladó óra elméletben gyorsabban halad, mint a földi, ezzel szemben a vele ellentétes irányba menő épp lassabban halad, mint a földi óra.
A kísérlet sikerrel bizonyította a relativitáselméletet: kelet felé tartó óra 59 nanoszekundumot veszített, míg a nyugat fele tartó 237 nanoszekudumot. Ez magyarázatot ad arra is hogy miért kell a föld körül keringő műholdak óráját folyamatosan finomhangolni. (Nanoszekundum a másodperc milliárdod része.)
A fentiek alapján a rendszeresen nagy sebességgel utazó ember időutazónak számít és létezik is egy embercsoport, akik ebbe a kategóriába tartoznak, mégpedig az asztronauták. A nemzetközi űrállomás fedélzetén szolgáló űrhajósok 28 100 km/h-val száguldanak a Föld körül, ami már elég ahhoz, hogy enyhe időutazást tapasztaljanak.
Scott Kelly NASA űrhajós például összesen 520 napot töltött az űrállomáson, így valamivel lassabban öregedett, mint egypetéjű ikertestvére, Mark Kelly, aki a Földön maradt. Az űrhajós 5 ezredmásodperccel lett idősebb.
Az időutazás elmélete alapján előre lehetséges, visszafelé nem, legfeljebb korlátoltan lehetséges utazni. Ugyanis a múltba való utazáshoz szükséges lenne a tér meghajlításához, amihez féreglyukat kellene létrehozni, csakhogy annak stabilizálása és működtetése egyelőre nem megoldott, ráadásul a múltba való utazás erősen korlátozott lenne, zárt időhurok keletkezne.
Így egyelőre nem tudunk visszamenni a múltba, hogy dédszüleink fiatalkori énjével bulizzunk.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.