“Nem akarok meghalni” - a tragikus sorsú szépségkirálynő szívszorító története

1986. július 16.
Süt a nap. Rekkenő hőség. Egy pillanatra megnémul a város. Kaposváron a temetőben ezer ember gyűlik össze, ezer ember egy helyen, mégis csend honol, csupán a madarak csicseregnek. A csendet a temető járdáján egy nő magassarkú cipőjének ritmusos kopogása zavarja fel. Bárcsak emiatt figyelnének rá, de nem így van, kezében bíborszínű párnán érkezik a korona. A legszebb koronája. A korona, mely nem szolgált sokáig, a korona, mely elárult. A szépséges Molnár Csillára emlékezik mindenki. Az egész országot megrendíti a hír, bár az akkori rendszer nehezen fogadja el és nem is hajlandó magára venni.

Ötven év után újra szépségverseny vagy mégsem?
1985 kora tavaszán, a már erősen ingadozó szocializmusban, bombaként robbant a hír, ötven év után újra szépségversenyt rendez az ország. Az elvtársak az osztrák szépségverseny sikerén felbuzdulva, döntöttek úgy, hogy ez a velejéig kapitalista rendezvény végrehajtandó Magyarországon is, természetesen rengeteg támogatóval. Mint például az Austria Tabak. Cigi reklám. Nem! Ez szépségverseny! Legalábbis ez volt az álca, az igazi esemény és a hangsúly a Magyar Média cigaretta bizniszén volt, ami a döntőben tudott kiteljesedni, ám a döntőt hosszú selejtezők előzték meg...
Az akkor tizenhat éves Molnár Csilla, egyik osztálytársával, Cseh Erikával lett figyelmes a szépségversenyre egy újságcikkben. Megbeszélték, hogy jelentkeznek és csináltatnak egy fotót, amit a nevezéshez kötelező elküldeni. Csilla eleinte bizonytalan volt a jelentkezést illetően. Az akkori szerelmét, a nála húsz évvel idősebb, Futács Károlyt kérdezgette, mi tévő legyen. A férfi pedig azt javasolta mindenképp próbálja meg, hiszen különleges szépségére kizárt, hogy nem figyel fel senki. 1985 februárja-márciusa körül, iskola után mesélt Csilla az anyukájának először a versenyről. Amikor a lány látta, hogy az asszonynak nincs kivetni valója, akkor vallotta csak be, hogy már elkészítették a nevezési fotót és elküldené mindenképp. Az édesanyja játéknak fogta fel, nem foglalkozott vele különösen, az édesapja viszont, mintha már akkor érezte volna, hogy ebből baj lesz, végig ellenezte az egészet. Midön látta, hogy a lánya kizökkenthetetlen azzal a „jó" tanáccsal engedte útjára:

Csilla legyintett, mindenáron meg akarta próbálni. Barátnőivel folyton "stábértekezletet" tartottak, mindenki elhozta a sminkjeit, ruháit és gyakoroltak, szórakoztak, készültek. Gyerekek voltak, még ők sem vették komolyan micsoda verseny az, ami szépen lassan a végletekig kizsigereli őket, majd szétszaggat mindent.

A Verseny
A versenyre mintegy kétezer lelkes lány jelentkezett, abból hatszáztizennyolcat engedtek az első selejtezőre. Tömegmegmozdulás, bár a nyolcvanas évek közepén Magyarországon nem csoda, hogy egy ilyen fajta nyugati bundába öltöztetett rendezvény ekkora érdeklődéssel bírt. Sokan nem voltak tisztában azzal, mire jelentkeztek.

Az első selejtezőket az ország nagyobb városaiban rendezték, Sopronban, Miskolc-Tapolcán, Tatabányán, Szegeden, Pécsen és Budapesten. Csillát és az osztálytársát a pécsi válogatóra hívták, azonban a gimis osztálykirándulás miatt, nem tudtak azon részt venni, így levelet írtak a szervezőknek, hogy tegyék át őket egy másik időpontra. Ekképpen ők a fővárosi Penta szálló selejtezőjén vettek részt, ahol mindketten tovább jutottak az elődöntőre, amit Csilla nyert meg holtversenyben Kruppa Judittal. Szinte végig a legmagasabb pontszámokat kapta, zavartan mosolygott, persze örült neki, de ilyenkor mit lehet csinálni?

Csilla osztálytársa itt már nem jutott tovább. A középdöntőn Csilla ideges volt, nem tudta, milyen fürdőruha lenne a megfelelő. Vacillált. A hosszadalmas őrlődés, azonban nem kovácsolt sikert. Negyedik lett, a zsűri a fürdőruha miatt pontozta le a lányt. Ilyenkor már őrült versenyszellem uralkodott a lányokban, ennek köszönhetően pedig egyre inkább szúrós tekintettel néztek egymásra és próbáltak találgatni vajon ki a legszebb.

A döntő
A koronázási ünnep előestéjén, a királynőjelöltek és az osztrák támogató céget képviselő zsűritagok, közös vacsorán vettek részt, ezzel a szervezők le is tudták a lányok étkeztetését. A másnap reggeli kamerapróba és a késő esti koronázási ünnepség között egyetlen egy falatot sem kaptak a lányok. Az emberség teljes hiánya, csupán üzleti érdekek. A szervezőket az érdekelte, hogy a csinosan billegő lányok formás vállán, elegánsan illeszkedjen Milde Sorte feliratú szalag, természetesen a sorszámuk is rajta volt. Akkoriban a dohányáruk reklámozását a törvény tiltotta, így egy meglehetősen bátor vállalás volt a szervezők részéről.

Csillának elsőre nem tetszett a sminkje, úgy vélte, a sok alapozótól, úgy néz ki, mint egy viaszbábu. Frizuráját Hajas László készítette.

Rá fél órára, fejére került a korona, de valami elképesztő súllyal és nem a szó szoros értelemben. Udvarhölgyei Kruppa Judit és Füstös Veronika voltak.

A halálhoz vezető út
Elmesélések szerint Már az eredményhirdetés után, látszódott rajta, hogy elveszett a csicsergő tinilány, megváltozott valami. Talán a lányok irigykedő tekintete és kicsinyes odaböffentései, mint a - nem gondoltam volna, hogy ő nyeri - voltak azok, amik az egész mesevilágból kiszakították és visszalökték a gonosz valóságba. Senki sem tudja akkor mi zajlott benne. De ez csak még csak a legkevesebb.

Akkor szegeződött rá figyelem, amikor ő csak magányra vágyott, nem mehetett végig az utcán anélkül, hogy ne súgtak volna össze a háta mögött. Tornyosultak a hullámok a feje fölött, ahogy ezt ő is mondogatta a közeli barátainak. Az, hogy pont az i-re? Nincs ilyen. Ez olyan, mint egy puzzle. Minden pici részlet hozzásegítette, ahhoz, hogy eldobja magától az életét. Egy gyerek, egy 17 éves tinilány, hogy készülhetne fel mindezekre?

• Idegen férfiak hideg és nyirkos kezei tapogatják meztelen testét, majd a mellét markolászva kenik szét rajta a gipszet? (róla és az udvarhölgyekről szobrot készítettek, ez volt az egyik „ajándék")
• Az sem segített a labilis lelkiállapotán, hogy élete szerelme az apja ellenlábasa volt. Aki ráadásul húsz évvel idősebb nála. Tudta, ha ezt kiderül, édesapja kitagadja a családból.
• Hatalmas teher zúdul rá a Magyar Média miatt is. A vállalat igazgatója üvöltözik vele állandóan és folyamatosan megfenyegeti, bármi kifogása van, elfelejtheti a koronát.

A tragikus nap
Nyűgös, buli utáni reggel. Fullasztó hőség. Az édesanyja felmegy az emeletre keltegeti. Félálomban megkérdezi az anyukáját muszáj-e dolgozni menni. Az anya bólint, mennie kell. Másnaposság nem lehet kifogás. Öt percet még kér, hadd szundizzon. Majd felkel, felöltözik. Nincs jó kedve. Próbál enni, de nincs étvágya. Késésben van. Elindul a kertbe. Idegesen előrángatja a biciklijét, felpattan és munkába indul. Ekkor a Siotourban dolgozott, kis nyári munka. Ebédre hazajön, de nem a konyhába, hanem az emeletre fut.

Eluralkodik rajta valami egészen sötét és rossz érzés. A hullámok talán most találták el őt és nyelték be mindörökre. Üres gyomorra halálos dózisú gyógyszert vesz be, ami az édesapjáé volt. Rosszul lesz, de még letámolyog az emeletről és kétségbeesetten szól édesanyjának, nem akar meghalni. Az anya először el sem akarta hinni, hogy gyógyszereket vett be, ezért csak késve telefonáltak a mentősöknek. Innentől kezdve pedig, sorozatos balszerencse hadjárat veszi kezdetét. Amikor odaérkeztek a mentősök, azonnal elindultak vele Siófokra, már Lellénél jártak, amikor megtudták, hogy ez az eset Marcalihoz tartozik, így még ott áttették egy másik mentőbe. A mentősök hisztinek vélték a dolgot, így adtak neki egy nyugtatót, ami még jobban rombolta az esélyeit. Huszonöt darab fájdalomcsillapítóra, még egy kisebb adag nyugtató. Miért is ne? Csilla egy órára rá meghalt. Fogalmazhatunk úgyis, hogy ezen a napon az egész Molnár Család meghalt. A szülők elváltak, Csilla öccse, pedig ebben a szétszakadt családban nőtt fel. Ő jelenleg gyilkosságért ül börtönben.

Mindenki vádaskodott. A szocialista erkölcs fogalma, pedig lehetővé tette, hogy felelősöket keressenek a királylány haláláért.
1986 nyár végén a Fonyódi diszkóban, amit szerelme, Futács Károly üzemeltetett, nem csak a nyártól, hanem Csillától is elbúcsúztak.