Farsangfarka - Mit ünneplünk ezeken a napokon?

Farsangi időszaknak nevezzük a vízkereszttől kezdődő, és a nagyböjt napjáig terjedő időszakot. Érdekessége, hogy más ünnepeinktől eltérően, nem társul hozzá semmilyen jelentős vallási esemény, hanem szinte csak a néphagyományokról szól. Persze nem kapott mindig ekkora teret az emberek életében, mint most, a XVI. és XVII. században például kifejezetten tiltották, mert akkoriban úgy gondolták, hogy ez az ünnep inkább a bujaságot szimbolizálja, mint a tél búcsúztatását.

Nem túlzás azt állítani, hogy ez a farsangi időszak fénypontja. Farsangfarka a farsangvasárnaptól húshagyókeddig terjedő utolsó 3 nap összességét jelenti."Felkötjük a farsang farkát" - ezt mondták úgy 50 évvel ezelőtt az emberek, ha összejöttek a barátokkal, rokonokkal farsang idején. A carnevale szó a „carne" (latinul hús) szóból és a „levare" (latinul elhagyni) szóból ered, tehát egyfajta búcsúzást jelent a hústól. Ilyenkor tartjuk a legnagyobb mulatságokat, és ezzel együtt búcsúztatjuk el a telet is.

• Farsangfarka első napja farsangvasárnap, ami sok helyen párválasztó napnak is számított. A lányok bokrétákat osztogattak a legényeknek - de persze csak azoknak, akik tetszettek nekik - , ők pedig farsangvasárnap kitűzték a kalapjukra azt a bokrétát, amit a kiválasztott lányoktól kaptak.
• Farsangfarka második napja farsanghétfő, ekkor tartották az asszonyfarsangot is, ami egy, a Balaton-felvidékről származó hagyomány. Ekkor a lányok, nők és asszonyok férfi ruhába öltöztek, és férfi módjára szórakoztak egész nap - ilyenkor még alkoholt is ittak.
• Farsangfarka utolsó napját húshagyó keddnek nevezik, amely már erősen összeköttetésben áll a nagyböjttel. Ilyenkor búcsúztatják a telet is, melyet egyes helyeken szalmabábú vagy koporsóégetéssel szimbolizálnak. Hazánkban is számos télbúcsúztató hagyomány él, legismertebb a tikverőzés és a busójárás, de más országok nagyvárosaiban is hagyománya van a farsangi ünneplésnek, gondoljunk csak a riói vagy a velencei karneválra.

Ez a farsangi, télűző népszokások közül a legismertebb, és talán a legkedveltebb is. Ezen a különleges napon az emberek (busók) ijesztő ruhákba bújnak, és így vonulnak végig a településen. Jellegzetességük, hogy mindegyikük faálarcot, illetve hatalmas bundákat visel, és hangszerek - és egyéb zajkeltő eszközök - kíséretében vonulnak fel.

Ehhez jön a bocskor, a csizma, egy fehér vászonnadrág és a bundájával kifordított birkabőr, amelyre kolompok vannak rögzítve egy deréknál átkötött láncon vagy kötélen. A felvonulást koporsóégetéssel zárják, így búcsúztatják a telet, és köszöntik az érkező tavaszt.

Ez a hagyomány is a beöltözésről és a közös ünneplésről szól, de a tikverőzés inkább a szerencse, a termékenység, vidámság és a jólét hírnökeként van számontartva. Tikverőzés idején mindenki a saját életkorának megfelelő szerepben vesz részt. A fiatal, 14-20 év közötti fiúk az apjuktól, nagyapjuktól örökölt maskarákat öltik fel, melyet saját kezűleg készített elemekkel egészítenek ki. Természetesen itt is elengedhetetlen kellék a maszk. A jelmezes felvonuláson négy tipikus alakot különböztetnek meg.

• Az első a lánynak öltözött tikverő, aki a termékenységet szimbolizálja. Szalagokkal díszített ruhát visel, és életadományokat gyűjt.
• A második alak a bohóc, akinek feladata a lánynak öltözött tikverő védelme, illetve az ő feladata az is, hogy a házakat járva mindenkit bekenjen korommal - és elvigye az aktuális házigazda tyúkóljából a tojásokat.
• A harmadik szereplő a török, akinek ruháját óriási szalmakötegekkel tömik ki. Ő a bohócok célpontja, akit látványosan gúnyolnak, lökdösnek - így megemlékezve a hosszú idő után elkergetett törökökről.
• A negyedik karakter pedig a kéményseprő, aki kulcsfontosságú, hiszen ő jelképezi a szerencsét.

A cikket a Magyar Turisztikai Ügynökség támogatta.