Így aludtak a középkorban az emberek: meglepő részletek derültek ki

Manapság, ha nem pihenünk eleget, vagy nem találjuk meg a megfelelő alvási környezetet, mindenféle alvást segítő eszközt keresünk – matracokat, párnákat, takarókat, vagy épp halk fehér zajt. De mi volt a helyzet a középkorban? Hogyan aludtak akkoriban az emberek? Lépjünk vissza egy kicsit a történelemben, és nézzük meg, milyen szokások alakították a középkori emberek alvását, és ez hogyan befolyásolta a mindennapi életüket.

A nagy középkori pizsiparty

Bár ma már mindannyiunk számára az a megszokott, hogy egyhuzamban pihenünk 7-8 órát, a középkori alvás nem így nézett ki. Az egyik legérdekesebb különbség, hogy az emberek akkoriban nem egyetlen hosszú alvási periódust tartottak, 

Az éjszaka első felében, amikor sötét volt, ledőltek aludni, majd a hajnal előtt felébredtek, és egy rövid ideig ébren voltak. Ez az időszak lehetett alkalmas imádkozásra, meditációra, vagy akár pár órás tevékenységekre, például egy kis étkezésre. Aztán, mielőtt teljesen világos lett volna, visszafeküdtek, és még egy pár órát aludtak.

Két szakaszban alvás

Ez a „bimodális alvás” – azaz két szakaszban alvás – jellemző volt a középkorra. A szokás annyira bevett volt, hogy az emberek hozzá is szoktak, és nem tekintettek rá semmi különös dologként. 

És ami még izgalmasabb, a hosszabb ébrenlét lehetőséget adott a társas kapcsolatok erősítésére is. Mivel az emberek nem voltak elzárkózva, hanem szoros közösségekben éltek, a családtagok és a közeli barátok együtt töltötték ezt az ébrenléti időszakot – beszélgettek, meséltek, vagy egyszerűen csak együtt voltak.

Az alvóhelyek és a kényelmetlenség

A középkori ágyak nem igazán arról voltak híresek, hogy kényelmesek lettek volna. Az emberek gyakran aludtak kemény deszkákon, amelyekre némi szalmát, fűt vagy egyéb anyagokat tettek. Egyes esetekben bálák vagy egyéb természetes anyagok képezték az alvóhelyet. Az ágyak nem voltak díszesek, sőt, sokszor nem is ágyként funkcionáltak, hanem a középpontban fekvő matrac volt a legfőbb hely a pihenésre.

A gazdagabbak, persze, már egy lépéssel előrébb jártak, és elkényeztetett baldachinos ágyakban aludhattak, de az egyszerűbb nép inkább az alvás komfortját nélkülözte. A nők és férfiak, gyermekek és felnőttek gyakran egy helyen, közösen aludtak, hiszen nem volt külön férfiaknak és nőknek fenntartott szoba. 

 és bár számunkra ma talán szokatlan, akkoriban ez nem okozott gondot.

Hogyan hatott mindez az egészségre?

A középkori alvásnak nemcsak a társas kapcsolatokra, hanem az egészségre is hatása volt. Mivel az emberek alvási szokásai eltértek a maiaktól, sokféle hatás jelentkezett a testükre. Az alvás szakaszokra bontása elvileg biztosította a pihenést, azonban az egészségügyi körülmények nem segítették a regenerálódást. A hideg, nyirkos környezetek, a szalmával töltött ágyak, a levegőtlen szobák és az esetleges fertőzések mind hozzájárultak ahhoz, hogy az emberek hajlamosabbak legyenek különféle betegségekre. 

A hosszú, kemikáliák nélküli téli hónapok és a zsúfolt városok is hatással voltak a közegészségügyre. A rendszeres ébredés miatt az alvás nem volt elég mély és pihentető, és ha hozzávesszük az időjárás viszontagságait, akkor nem csoda, hogy a középkor emberei gyakran küzdöttek betegségekkel.

A fizikai munka, a napi teendők, a mezőgazdaság, az állattartás mind hozzájárultak a testük mozgásához, ami segíthetett abban, hogy az emberek fittebbek maradjanak. Bár az alvás minősége nem volt ideális, a közepes szintű aktivitás és a friss levegő segíthetett megőrizni a fizikai egészséget.

Érdekességek

• Az éjjeli fények: 

Mivel az elektromos világítás még nem létezett, az emberek éjjeli fényforrásokkal, például fáklyákkal, olajlámpásokkal világítottak. Azonban ezek nemcsak praktikusak voltak, hanem roppant veszélyesek is! Az éjjeli lángok miatt könnyen keletkezhettek tűzesetek, amelyek számos ház és város életét fenyegették.

• A családok közös alvása: 

A középkorban az alvás nemcsak pihenést jelentett, hanem közösségi élményt is. A családtagok, még a házasok is, gyakran együtt aludtak, és ez erősítette a családi kapcsolatokat. Sőt, az alvás időszakai gyakran alkalmat adtak a közös beszélgetésekre, vagy akár a napi történések megbeszélésére is.

• A pihenés hiánya és a hosszú munkaórák: 

Az emberek napi élete tele volt fizikai munkával, a gazdálkodással, az állattartással, és bár a középkorban nem volt modern értelemben vett munkaidő, a pihenés sem volt jellemző. Ennek következtében az emberek többnyire fáradtak voltak, és az alvás nem mindig segítette a teljes regenerálódást.