A női mozgalmár, aki lopott pisztollyal akarta Tiszát agyonlőni: Duczyńska Ilona

Duczyńska Ilona

Tisza István

Udvari Kamaraszínház

Kékesi Raymund

2021.06.18.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Duczyńska Ilona fanatikus kommunista hitét az sem ingatta meg, hogy például első férje és más barátai a sztálini terror áldozatai lettek. „Röpülj, te lángoló, tűzszínű zászló" – zengte lelkesen Duczyńska Ilona élete legmeghatározóbb élményének napjaiban az 1934. februári „bécsi munkásfelkelésben" vele együtt részt vevő osztrák elvtársakkal. Kora ifjúságától egyenes út vezette őt a hasonló megmozdulások szervezői szerepébe. A női mozgalmár elborzasztó elszántságát szeptembertől ismét élőben láthatják a nézők a színpadon.

Élőben láthatják ismét a színpadon a női mozgalmár elborzasztó elszántságát az Andrási Attila által őt „Fadett" mozgalmi néven megjelenítő Tizennyolc című színdarabban. A szeptembertől ismét megtekinthető előadásból egyebek mellett azt is megtudhatjuk, hogy Fadett miképp tervelte ki Szabó Ervinnel és más elvtársakkal egy minden szempontból sötét éjszakán a németvölgyi temető baljós árnyai közt Tisza István meggyilkolását.

„Csak téged sajnállak, Ilona"

A terror és az anarchista módszerek – melyekkel későbbi svájci tanulmányai alatt valószínűleg testközelből is megismerkedett – kezdettől borzongató izgalommal töltötték el Ilonát. Talán nem véletlen, hogy az alig 20 éves diáklány 1917-ben a túlzott baloldalisága miatt még a szociáldemokrata pártból is kizárt darwinista kommunista, ám legalább harcos antialkoholista Madzsar József orvostól

ellopott pisztollyal akarta kivégezni és megsemmisíteni az általa a háború jelképének tartott Tisza István miniszterelnököt.

Antimilitarista mozgalmáruknak azonban pechje volt: Tisza István a kitervelt merénylet kivitelezése előtt nem sokkal lemondott. A merénylet másik kitervelőjéről, azaz Madzsar és Duczyńska közös barátjáról, Szabó Ervinről mindent elárul, hogy a lemondás hírére a visszaemlékezések szerint az volt az első reakciója, hogy „csak téged sajnállak, Ilona."

Lehet, hogy a képen látható tizenéves lengyel-magyar lány, Ilona már éppen Tisza meggyilkolására készült Forrás: Udvari Kamaraszínház

A teljes bolsevizálódás és az anarchista szovjet elvtársak

A lelkes és tettre kész fiatal lány figyelmét Szabó Ervin hívta fel a marxista jellegű Galilei kör darwinista-ateista tevékenységére, és innen már nem volt nagy ugrás a valódi, egész életre szóló bolsevizálódás. A Budapesten élő orosz politikai emigráns, a bolsevik provokátor és szervező Ilonában hamar felismerte a fanatikus hit könnyen lángra lobbantható parazsát. Nem utolsósorban az ő hatására és más orosz emigránsok segítségével 1918 januárjában Ilona és későbbi – első - férje, az ugyancsak galileista Sugár Tivadar háborúellenes röpiratokat készített és terjesztett. A megfogalmazott gondolatuk, mely szerint „az orosz katonák már rájöttek, hogy a föld, melyet meg kell hódítaniok, a saját országukban van" – a helyzet teljes félreismerésére vagy tudatos félremagyarázására utal.

Háborúellenes magatartása miatt eltanácsolták az iskolából, ám családi viszonyai lehetővé tették, hogy tanulmányait Ausztriában és Svájcban folytassa.

Az orosz forradalom hírére azonban haladéktalanul otthagyta a zürichi műszaki egyetemet, és hazatért, remélvén, hogy itthon is lehetősége lesz az érdemi cselekvésre. Bár mozgolódása miatt nem sokkal később a Galilei perben Tivadarral együtt 2 év börtönbüntetésre ítélték,

nagy szerencséjére az „őszirózsás forradalom" lelkes tömege kiszabadította a Conti utcai fogházból.

A Kommunisták Magyarországi Pártja tagjaként egyrészt Svájcban folytatott nemzetközi szervező tevékenységet, másrészt részt vett a Komintern II. kongresszusának előkészítésén. E munka gyakran a Szovjetunióba szólította, és innentől nem volt megállás. Nemzetközi kommunista lapokat szerkesztett, majd immáron Polányi Károly, a világhírű magyar–zsidó szabadkőműves társadalomtudós feleségeként részt vett a már említett bécsi munkásfelkelés, majd annak leverése után a fegyveres ellenállás szervezésében.

A mozgalom járulékos veszteségei

Nyilvánvalóan csak ilyen jellegű tevékenységei járulékos veszteségként könyvelte el, ha egyáltalán foglalkozott vele, hogy Szovjetunióban élő,

a komintern nemzetközi apparátusában dolgozó első férjét, Sugár Tivadart az NKVD előbb hamis vádakkal letartóztatta, majd a sztálini terror kivégeztette.

Hasonlóképpen járt a kommunista orvos, a már említett Madzsar József is, ám Ilona fanatikus hitén mindez mit sem változtatott. Angliában, majd Kanadában élve évtizedeken át az emlékiratain és a bécsi munkásfelkelés történetének megírásán dolgozott. Igazából arra a kérdésre kereste a választ, hogy mi is tette őt forradalmárrá. Összegzésképpen elénk tárta, hogy

a forradalmárt az a megszállottság jellemzi, amely "az ördögi múlt és a múlt ördöge elleni harc szükségességébe vetett vak hiten alapul,

ami nélkül nem létezik és nem is létezhet sem forradalmi újjászületés, sem forradalmi megújulás". Olyan ember volt tehát, akit erkölcsi aggályok éppen vak hite miatt sosem gátolhattak a cselekvésben, és elvtársaival együtt vallotta, hogy a cél mindenféle eszközt szentesít.

A vak, ám Isten nélküli hit végigkísérte egész életét, és a baloldali liberálisok – talán épp ezért - mind idehaza, mind a nagyvilágban mindig is egyfajta ikonnak, tájékozódási pontnak tekintették őt. Ezt bizonyítja legalábbis, hogy amikor 1976 nyarán kis Volkswagenjén ellátogatott a szigligeti alkotóházba az ekkor már évtizedek óta Kanadában élő Ilona, a vele való találkozás kedvéért azonnal odautazott egyebek mellett Vezér Erzsébet, Heller Ágnes, Konrád György, Haraszti Miklós, valamint a későbbi fél SZDSZ. Természetesen áhítattal lesték az ekkor már szellemi örököseit kereső és többükben azt meg is lelő prófétájuk minden szavát.