Sztereotípiák és a valóság a muszlim házasságokban

Szeitl Mónika

2021.09.12.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Rengeteg hiedelem él bennünk, keresztényekben az iszlámmal kapcsolatban, amelyből a legtöbb sztereotípia a nők helyzetét érinti. Én magam sem vagyok jártas a muzulmánok világában, pár napja azonban rákattintottam egy olyan oldalra, amelynek kifejezetten ez a témája, és amely kissé más megvilágításba helyezte a dolgokat.

A muzulmánokkal kapcsolatosan rengeteg mendemonda kering, kezdve azzal, hogy fanatikusok, kegyetlenek, egészen addig, hogy akár egy egész háremnyi feleséget tarthatnak. Ezeknek azonban egy része teljesen „fake" dolog, a másik része pedig pontosításra szorul. Például, hogy a vallási fanatizmus az vallási fanatizmus, bármilyen hitet nézünk – gondoljunk csak a keresztes háborúkra -, a kegyetlenség minden népben benne van – gondoljunk a gettókra vagy a népirtásokra – és

a nők helyzete sem csak a muzulmánok körében hagy kívánnivalót maga után.

Ez utóbbival kapcsolatban viszont különösen sok olyan sztereotípia él még mindig, amely nem egészen úgy van, ahogyan hisszük.

A muzulmán férfi bármennyi asszonyt tarthat

A Korán kinyilatkoztatása előtt, az arab törzsekben egy férfi annyi nőt vehetett felségül, amennyit csak akart. Semmiféle megkötés nem volt ezen a téren, ám a Korán ezt szabályozni kezdte és a férfiak számára maximum négy feleséget engedélyezett. Ráadásul

a többnejűség is csak akkor megengedett a muzulmán férfi számára, ha minden tekintetben – anyagiakban és odafigyelésben is – képes ugyanazt biztosítani az összes feleség számára.

Tehát, ha az egyik feleség kap egy cipőt, akkor a többinek is kapnia kell. Sőt, valójában az iszlám szerint is az egy feleség az ideális: „Nem lesztek képesek igazságosak lenni az asszonyokkal, még ha igyekeztek is." Így voltaképpen a többnejűség csak akkor kívánatos, ha annak nyomos oka van.

Valójában az iszlám szerint is az egy feleség az ideális Forrás: Shutterstock

A nőt akarata ellenére is férjhez adhatják

Az iszlámban a házasság voltaképpen egy szerződés, amely férfi és nő között jön létre, s amelynek számos feltétele is van. Az egyik ilyen feltétel, hogy a nőnek bele kell egyeznie a házasságba.

Amennyiben a menyasszony nem egyezik bele a frigybe, úgy a szerződés nem jön létre, illetve az iszlám hatóságok érvényteleníthetik.

Özvegy vagy elvált nő például nem házasítható ki a kezdeményezése nélkül, a szüzeknek pedig ki kell nyilvánítaniuk a beleegyezésüket.
Az persze már egy másik kérdés, hogy a valóságban mindez hogyan működik, hiszen pont a beleegyezés kapcsán azt vallják, hogy „a szűz nem házasítható meg a beleegyezése nélkül, hallgatása pedig beleegyezésnek számít"

Az iszlámban a házasság voltaképpen egy szerződés, amely férfi és nő között jön létre Forrás: Shutterstock

Nem a nő választ magának férjet

Ahhoz, hogy egy nő meg tudjon házasodni, valóban szükséges egy férfirokon vagy egy gyám, aki szintén férfi. Ezt nevezik walinak. A nőknek általában az apjuk a walijuk, ha pedig nincs apa (mert mondjuk meghalt), akkor egy vérrokon, aki lehet a testvére, nagyapja, nagybátyja, de akár a fia is. Nő nem lehet wali, mivel „Nő nem házasíthat meg nőt, sem önmagát". Amennyiben egy nőnek nincs megfelelő rokona, úgy a hatóságok jelölnek ki számára egy walit, mivel egyetlen házasság sem érvényes wali nélkül. Tehát valóban szükséges egy férfi beleegyezése ahhoz, hogy egy lány férjhez menjen, ám fontos pontosítás, hogy

a wali vagy bárki más nem kényszerítheti a nőt arra, hogy férjhez menjen:

„A hajadon nő nem adható feleségül, amíg nem kérnek tőle engedélyt."
Ráadásul a wali nem utasíthatja el a kérőt, ha a lány szeretné a házasságot: „A gondviselő kötelessége, hogy ha megfelelő személy kéri meg gyámleánya kezét, és a nő beleegyezik a házasságba, akkor feleségül adja hozzá (...)ha pedig nem teszitek meg, kísértés és hatalmas romlás lesz a Földön."

A muszlim nőnek se szava, se vagyona nincs a házasságban

A kendővel eltakart muszlim nőkre a világ nagyobb része úgy tekint, mint valami nincstelen rabszolgákra. Tény, hogy bizonyos muzulmán területeken a nők nem élveznek olyan szabadságot, mint amit mi megszokhattunk, de ne feledjük, ahhoz, hogy egy nővel rosszul bánjanak, nem kell, hogy muzulmán legyen. Hazánkban is rengeteg nő él elnyomásban, szenved testi és lelki abúzustól, kap kevesebb bért vagy kihasználják, akár anyagilag, akár szexuálisan. A muzulmán házasságok semmivel sem kevesebbek vagy különbözőbbek, mint a keresztények, s hogy

a benne élők miképp bánnak egymással, nem attól függ, hogy milyen a vallásuk, hanem attól, hogy milyen a személyiségük.

Bizonyos muzulmán területeken a nők nem élveznek olyan szabadságot, mint amit mi megszokhattunk Forrás: Shutterstock

A nő vagyonáról pedig a Korán nagyon határozottan rendelkezik. Ahhoz, hogy a muszlim házasság érvényes legyen, a férjnek jegyajándékot kell adnia a feleségnek, ez a mahr vagy szadaq. A jegyajándékra - amely lehet pénz, ékszer vagy bármi, amiben a felek megállapodtak - egyedül a feleségnek van joga, és az engedélye nélkül senki nem nyúlhat hozzá. A mahr mértéke nincs kikötve, ám akkorának kell lennie, ami a férj anyagi körülményeinek és a feleség társadalmi helyzetének megfelel.

Ha pedig valamilyen oknál fogva a pár a későbbiekben elválik, úgy mind a mahr, mind pedig a nő házasság előtt szerzett vagyona is a feleségé marad.

Viszont a közös vagyont és a férj vagyonát a házasság után a nő kezeli, míg a család eltartása egyedül a férj feladata.

Kívülállóként nagyon nehéz megítélni, hogy egy házasság mennyire boldog és a felek mennyire egyenrangúak benne – legyen szó muszlim, keresztény, zsidó vagy bármilyen házasságról. Valószínűleg minden oldalnak akad szebb és sötétebb oldala, attól függően, ki hogyan áll a hitveséhez. Mindenesetre a fentiek is azt mutatják, hogy alapvetően az iszlám is szeretetet, tiszteletet követel meg a felek között és – az általános hiedelemmel ellentétben - nem hatalmazza fel a férjeket arra, hogy rosszul bánjanak a felségükkel.