Bordély a haláltáborokban: 15 perces volt az aktus és csak a misszionárius pózt használhatták

A bordélyházak felállítását Heinrich Himmler rendelte el, abból a célból, hogy a rabokat ezáltal keményebb munkára ösztönözzék. Bónuszrendszert ajánlottak fel az éhező és megkínzott fogvatartottaknak: ha elég keményen dolgoztak, meglátogathatták a tábori bordélyházat. Az első „babaházat" – ahogy ez akkoriban elterjedt – Mauthausenben állították fel, ezt követte Ravensbruck, Buchenwald, Dachau és Flossenburg. Összesen tíz bordélyház működött a haláltáborokban, a legnagyobbak közül kettő Auschwitzban volt.

A bordélyok működtetésének a tervét börtönorvosokkal együtt készítették el. A nőket sterilizálták, hogy ne eshessenek teherbe, és azt is meghatározták, hogy egy fogoly maximum 15 percet tölthet egy nővel: az aktus pedig szigorúan csak misszionárius pózban történhet. Ezt a náci őrök kukucskálókon keresztül ellenőrizték. Szigorú faji törvényeket is bevezettek: német férfiak csak német nőket látogathattak, a szláv férfiak pedig csak szláv nőkkel találkozhattak. A zsidó és orosz foglyok nem látogathatták a bordélyházat.

A Sonderbauten néven ismert auschwitzi bordélyházban 21 női fogoly dolgozott. Mindannyiukat megalázó orvosi vizsgálatoknak vetették alá, nemi szervüket pedig fertőtlenítő krémmel kenték be. A nők mégis önként vállalták ezt a munkát, ugyanis sokkal jobb életkörülményeket biztosítottak a számukra: meleg lakhelyet kaptak, saját szobáik voltak szép bútorokkal, kaptak kiegészítő élelmet, valamint szép ruhákat és fehérneműket.

Sokan már egy szelet kenyérért is vállalták a megalázó feladatot. A Daily Mail az egyik túlélő, Zofia Bator-Stepien beszámolójából idézett, mely egy fiatal lányról szólt, aki önként vállalt munkát a bordélyházban.

A bordélyházakat minden nap este 8-kor nyitották ki az esti névsorolvasás után, amikor egyes foglyok még csak visszatértek a táborba. Óriási volt a kontraszt a csinos nők és a véres, összevert, hullafáradt rabok között. A bordélyház leginkább a német cinizmus és kegyetlenség példája volt, melyet az emberek megalázására építettek. A legtöbb fogoly ugyanis teljesen le volt gyengülve, beteg és éhes volt, és a bordélyházas kupon helyett sokkal jobban örült volna egy darab kenyérnek vagy egy tál levesnek.

A Harmadik Birodalom által bevezetett faji törvények szerint a németek számára tilos volt nem német nőkkel kapcsolatot létesíteni, de ezt a szabályt valószínűleg többen is megszegték. A tanúvallomások alapján ugyanis a bordélyházakban tartózkodó nők értesültek a legfrissebb hírekről a frontról és a háborús helyzetről. Miután befejezték a bordélyházakban töltött idejüket, a nők egy részét tábori funkcionáriusnak nevezték ki, és néhányan ennek köszönhetően túlélték a második világháborút. Bár keveset tudunk arról, hogy mi történt velük, az biztos, hogy a bordélyba való belépésből nem csináltak erkölcsi kérdést. Egyszerű választás volt: vagy a bordélyház és a túlélés, vagy a birkenaui gázkamrák.