A nácik mesés ajánlatára nemet mondott, a szeretőkre azonban nem – 10 érdekesség a 120 éve született Marlene Dietrichről

Porosz rendőrtiszti családból származott, szigorú fegyelemben nevelték, és rá is egész életében jellemző volt a céltudatosság, a kemény akarat. Az édesapja meghalt egy lovasbalesetben, amikor Dietrich 10 éves volt, az édesanyja ezután is egy katonatiszthez ment hozzá.

Egészen kicsi lánykorában már a költészet iránt érdeklődött, később hegedűművésznek tanult, és csak azután jött a színésznői pálya, amelyen viszont csak harminc éves kora felett futott be igazán.

A forgatási rutinjához hozzátartozott, hogy mindig rendelkezésre kellett állnia mellette egy tükörnek, amiben bármikor ellenőrizhette a haját és a sminkjét. Ezen kívül két felvétel között gyakran citromgerezdeket szopogatott, hogy összehúzza a szájizmait olyanra, amit ő a legelőnyösebbnek ítélt. A csókjelenetekben pedig olyan heves volt, hogy minden alkalommal teljesen lejött a rúzsa.

Az első igazán nagy sikert A kék angyal című német film hozta el számára 1930-ban, mely az erotikusan kivillantott hosszú lábait és a fátyolos énekhangját valódi védjegyekké tette. Csakúgy, mint a kiismerhetetlen, a férfiak szívét összetörő és őket végzetbe taszító 'femme fatale'-végzet asszonya szerepkörét, ami Dietrich egész pályafutását végigkísérte – nyilván nem véletlenül, hiszen ez állt neki a legjobban, ez állt a személyes karakteréhez is a legközelebb.

A neve rendszeresen ott szerepel a „leghíresebb filmcsillagok, akik sosem nyertek Oscart" listákon, sőt, Marlene Dietrichet még jelölni is csak egyszer jelölték: 1930-ben a Marokkó című filmért. Igaz, akkor még igencsak fiatal díjnak számított az Oscar, de vélhetően Dietrich sem gondolta, hogy ez lesz az utolsó köze hozzá.

Az 1930-as években már nemzetközi sztár volt, elsősorban Amerikában élt és forgatott. A hatalomra jutó náci párt azonban megpróbálta hazacsábítani, a Harmadik Birodalom emblematikus sztárjává tenni, ennek érdekében pedig mesés ajánlatokkal bombázták. Dietrich azonban nemet mondott, sőt 1939-ben, épp a második világháború kitörésének évében felvette az amerikai állampolgárságot is. A harcok idején pedig aktívan küzdött a nácizmus eszméi ellen: nyíltan kiállt az általa fontosnak tartott értékekért, az amerikai hadsereg külföldön harcoló csapatait pedig rendszeresen látogatta és előadásokat tartott nekik. A második világháború után nemzetközi kitüntetéssel is elismerték a tevékenységét.

22 évesen ment férjhez, és 53 éven át, egészen a férje haláláig kitartott mellette. Hűséges viszont soha nem volt: Gary Coopertől John Wayne-en át Kennedy elnökig számos híresség került az ágyába, nem is beszélve számos pályatárs színésznőről. Viszont igazán egyiküket sem tudta közel engedni magához, a férje ellenben mindig ott volt a számára, és tudott is a felesége ügyeiről, sőt a legenda szerint nem egyszer együtt olvasgatták a Dietrichnek írt szerelmesleveleket.

Rögtön a házassága első évében adott életet az egyetlen gyermekének, Maria Elisabeth Siebernek, aki később Maria Riva néven szintén ismert színésznő lett, olyan filmekben és sorozatokban játszva, mint a Szellemes karácsony, A vörös cárnő, vagy a Studio One.

Az ötvenes éveitől kezdve fokozatosan leállt a színészi munkával. már csak kabarékban, énekesnőként lépett színpadra, és filmekben csak elvétve, apró szerepekben tűnt fel. A hetvenes évek után pedig már azokban sem: teljesen visszavonult élt a párizsi otthonában, mert nem akarta, hogy a rajongói öregként emlékezzenek rá. Még amikor a híres német színész, Klaus Maria Brandauer (Szabó István Mephistójának címszereplője) 1984-ben dokumentumfilmet forgatott az életéről, az idős Dietrich akkor is csupán a hangját kölcsönözte a filmhez, az arcát nem.

1992-ben, 91 éves korában hunyt el veseelégtelenség következtében párizsi lakásában. A francia fővárosban óriási gyászszertartást szerveztek neki hírességek, államfők és sok ezernyi tisztelője részvételével: majd a testét kívánsága szerint Berlinben helyezték örök nyugalomra, ahol szintén nemzeti szimbólumnak kijáró tisztelettel búcsúztatták.