Depresszió, alkoholizmus, öngyilkosság - művészek, akik problémáikból merítettek ihletet

Leonardo DiCaprio, Ryan Reynolds, Kendall Jenner, Diana hercegnő, Tolsztoj, Hemingway, van Gogh, Munch, Goya - hogy mi a közös bennük? Hiába a több évtizedes, akár évszázados eltérés, a különböző hivatások, mindannyian mentális betegségekben szenvednek, vagy szenvedtek.

A kreativitás gyakran jár kéz a kézben a zűrzavarral. Nem meglepő, hogy sok nagyszerű író, festőművész, színész, híresség szenved valamilyen mentális problémától, és sokan pontosan azért választják a művészetet, hogy kifejezzék, feldolgozzák belső küzdelmeiket.

Most három, a mai napig meghatározó jelentőségű festőművészt mutatunk be, akik mind megvívták saját harcaikat, és arra is kitérünk, hogy mentális problémáik hogyan jelennek meg festményeikben.

Edvard Munch (1863-1944)

"Nem tudok megszabadulni a betegségeimtől, mert a művészetemben sok olyan van, ami csak miattuk létezik" - írta Edvard Munch norvég festő, akinek leghíresebb festménye a Sikoly.

Munch családi háttere már eleve hajlamosította a művészt az esetleges mentális problémákra. Édesanyja és egyik nőve tuberkulózisban halt meg, apja depresszióban szenvedett, húgát pedig skizofréniával diagnosztizálták, így nem csoda, hogy Munch is veszélyeztetett volt. 1908-ban kapott idegösszeomlást, amit alkoholizmusa csak tovább súlyosbított, végül egy dániai klinikára került.

Munch a mentális problémákon kívül más gondokkal is küzdött: 1937-ben Hitler kormánya elkobozta műveit, és a diktátor "elfajzott művészetnek" titulálta alkotásait.

Munch egyszer azt írta, hogy "a betegség, az őrület és a halál voltak azok a fekete angyalok, akik a kiságyamat őrizték". Később további betegségekkel diagnosztizálták, neuraszténiával, hisztériával és hipochondriával. Műveinek szereplői leginkább olyan figurák, akiknél nyilvánvaló a kétségbeesés és a gyötrelem érzése. A kompozícióiban használt vonások és színek gyakran demonstrálják a saját lelkiállapotát.

Francisco de Goya (1746-1828)

A spanyol festő 46 évesen már ágyhoz volt kötve, elvesztette hallását, és egy olyan betegségben szenvedett, amit akkor még nem diagnosztizáltak. Hallásvesztését több okra is vissza lehet vezetni, például szifiliszre vagy ólommérgezésre. Mindemellett pedig mentális zavarok jeleit is mutatta, amelyek mind hatással voltak munkásságára.

Az újabb teóriák szerint Goya egy Susac-szindróma nevű ritka autoimmun betegségben szenvedett, amely amellett, hogy hallás- és látáskárosodást okoz, agyi és egyensúlyi problémákkal is jár.

A festő betegségének legkritikusabb időszakában gyakoriak voltak a hallucinációs rohamok és a delíriumos állapot. Emellett a külső tényezők, mint a napóleoni háborúk is mélyen érintették a művészt. Így nem meglepő, hogy ez festményein is jelen van. Műveiben az emberi melankólia erejét jelenítette meg, és idővel egyre gyakrabban ábrázolta az emberi szenvedést.

Vincent van Gogh (1853-1890)

A "mentális betegségben szenvedő művész" talán leghíresebb példája Vincent van Gogh. A festő rövid élete során szorongástól és depressziótól szenvedett, amelynek kapcsán egyszer így fogalmazott: "Szívemet és lelkemet a munkámba fektettem, és közben elment az eszem".

Van Gogh holland posztimpresszionista tájkép-, csendélet- és önarcképfestő volt. Élete során elkerülte a siker, végül 37 éves korában, több évnyi szegénység, depresszió és egyéb mentális betegségekkel folytatott küzdelem után önkezével vetett véget az életének. A sors furcsa fintora, hogy bár van Gogh egész életében nélkülözött, halála után felkapottá vált, és mára a nyugati művészet történetének egyik legnagyobb hatású művészeként tartják számon. Munkái merész ecsetvonásaival és színeivel nemcsak megkínzott elméjét, hanem elképesztő tehetségét is megmutatják.