Ha a fogfehérítésre gondolunk, a mindenki számára elérhető modern rendelői kezelés jut az eszünkbe, pedig a vakító fogsor iránti vágy nem új keletű. Őseink azonban egészen más, sokszor undorító módszereket használtak ennek elérésére.
Már a különféle ősi kultúrák is nagyra értékelték az igényes megjelenést, köztük pedig a ragyogó mosolyt. Az egyiptomiak például a fehér fogakat a férfiasság és a gazdagság szimbólumának tekintették.
A fáraók mindent megtettek, hogy vakító legyen a fogsoruk, ezért borecetből, habkőből és ökörpatából készült különleges fogkrémet használtak, ami inkább por mintsem krém állagú volt.
Ez a por nem igazán fertőtlenítette a fogakat és nem is feltétlenül tett jót nekik, de legalább a fogak közé ragadt ételmaradékokat eltávolította, amire még kiegészítésképp vékony csontokat és botokat is használtak.
Az ókori rómaiak mindig is különös figyelmet szenteltek a megjelenésükre, a csatornarendszerük pedig a mai napig világhírű. Kevésbé ismert és kevésbé lenyűgöző azonban az, hogy mire használták a vizeletet.
A rómaiak ugyanis hittek benne, hogy a vizelet (emberi és állati egyaránt) fehérebbé varázsolja a fogakat, megóvja őket a szuvasodástól, ezért szájvízként használták, habkővel összekeverve pedig fogkrémet készítettek belőle, amit speciális, rágott pálcával használtak.
Meglepő módon a 13-14. századból származó sírok feltárásból eredő leletek azt mutatják, hogy a középkori emberek csupán 20 százalékának voltak romlott fogai, ez a szám viszont a 19. században már 80 százalékra ugrott. Mi lehet ennek az oka? A cukor, ami a 16. századtól kezdett elterjedni Európában, ahol olyan nagy népszerűségnek örvendett, hogy még a fogkrémek készítéséhez is felhasználták.
A középkori emberek foga tehát viszonylag egészséges volt, de így is előfordult hogy protézisre volt szükség, erre a célra pedig halott emberek fogait használták fel, gyakran több holttest fogsorából válogatva.
Az 1800-as évek végén a fogorvosok klórt kezdtek használni fehérítőszerként, hogy eltávolítsák a sárgás árnyalatot a fogakról és ez a megközelítés körülbelül 1900-ig népszerű fogfehérítési módszer volt. 1900 után a gyakorlatba bevezették a hidrogén-peroxidot. 1960 körül William Klusimer fogorvos feltalálta a különböző peroxid alapú fehérítő szereket, amelyeket 1970-ig széles körben használtak. 1989-től a karbamid-peroxid gyakorlatilag mellékhatások nélküli fogfehérítő szerré vált.
Jelenleg számos olyan termék létezik a piacon, amelyek megkönnyítik a fogfehérítést. Ezek közé tartoznak a fehérítő csíkok, fehérítő fogkrémek, fehérítő szájvíz stb.
Ezen túlmenően, azok, akik fehér és egészséges fogakat szeretnének, a képzett fogorvosok professzionális fehérítését választják, ami a legtartósabb és legbiztonságosabb módja a fogfehérítésnek.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.