Amy Winehouse: "Nem megyek rehabra!" - Terézanyu írása

Amy Winehouse tehetségét és teljesítményét nem lehet megkérdőjelezni, berobbanását az amerikai piacra Lady Gaga is üdvözölte. Szerinte Amy karrierje - aki az r'n'b, jazz és soul zene szokatlanul fogyasztható egyvelegét teremtette meg - kivételes, és egyben lehetőséget nyit más, nem a klasszikus popzenében utazó előadóművésznek megmutatni magát. Amy fényéből jut számos brit női előadóra is (pl. Adele, Duffy, VV Brown, LaRoux).

A kivételesen tehetséges emberek leginkább átlag feletti érzékenységüknek köszönhetik sikerüket, de aztán éppen a siker az, ami érzékenységüknél fogva még inkább kiszolgáltatottá teszi őket. 2008 óta például távoltartási rendelet védi Amyt és családtagjait, barátait a ragadozó paparazzóktól (Diana hercegnő tragédiája óta ezt rendkívül komolyan veszi a brit igazságszolgáltatás), de ma is készülnek róla lesifotók.

Csak képzeljük el, milyen lehet úgy élni, hogy ha bármikor kilépsz az utcára, vagy belépsz valahova, vakuk villannak, rögzítik minden mozdulatod, gesztusod. Amy - bár jelenleg az egyik leggazdagabb művésze Európának - ha nem is nélkülözött gyerekkorában, de nem is fürösztötték tejben-vajban: a pénzhez sem szokott hozzá, és köztudott, hogy drogra seperc alatt el lehet költeni a legnagyobb vagyont is.

Alsó-középosztálybeli, konzervatív angol családban született, London külvárosában nőtt fel, a suliból már 14 évesen kicsapták, "mert nem viselkedett rendesen és orrpiercinget hordott". Taxis édesapja és gyógyszerész édesanyja szemmel láthatólag szintén nem tudja helyén kezelni a hírnevet, orrba-szájba nyilatkoznak, és azt a kevéske magánéletét is kiteregetik Amynek, amit meghagyna a média. Volt férje - akivel Amy állítása szerint semmi másról nem szólt a házasság, csak arról, hogy együtt ittak szívtak/lőttek - éppen börtönben ül. Ekkora sikert legfeljebb stabil érzelmi háttérrel lehet kezelni: de Amy egyedül van.

Lady Gaga karrierje - a múlt heti írás hősnője - kiváló példa arra, hogyan lehet manipulálni a médiát, Amy esete ennek épp az ellenkezője: őt kihasználja a média. Míg Gaga a különlegességre, egyediségre építi az imázsát, és főképpen tudatos, Amy "a szomszédlány", akit a siker az űrbe katapultál és elvész.

Hiába merül fel, hogy átmenetileg kiszáll és végigcsinál végre egy elvonót - a jelenlegi koncert lemondásnak is ez a háttérsztorija -, ne legyünk naivak: ez a huszonéves lány része egy iparnak, őrült sok pénzt termel, egy valódi rehabilitációs folyamat pedig minimum egy évig tart. Ugyan, mikor és hogyan is engedhetné meg magának, hogy valóban kiszálljon? Mikor mondana le egy iparág akár egy évre is az egyik legjobban tejelő tehenéről? Egy szám: Back to Black című 2006-os albuma közel 2 millió példányban kelt el.

Amy eddig egyhetes "elvonókba" kezdett bele. Röhögnék ezen, ha bírnék. Képzeljük el, milyen lehet, mondjuk a Nelson Mandela 90. születésnapjára rendezett Hyde park-beli bulin kiállni több százezer ember elé és lenyomni egy hetven perces show-t, majd másnap ugyanezt végigtolni a Glastonbury fesztiválon? (Ez 2008-ban volt, de a tempó átlagosnak mondható.) Olyan, mintha az olimpián, kedden és szerdán is meg kellene nyernie az aranyat öttusában. Egy bivalynak is sok lenne. Csoda, ha pörgetőket és lassítókat használ, hogy bírja az iramot? Ugyan.

Persze, lehet most mondani, minek sajnálni, felnőtt ember, maga dönt a sorsáról, kőgazdagra keresi magát, és csak kornyikálnia kell, de a kétévesek is tudják, a show-nak folytatódnia kell, kiszállni legfeljebb odaát lehet, Janis, Jim és Jimmy társaságában, akik ott már nem sokra mennek a legendájukkal, és mi sem megyünk sokra nélkülük. Nekem fáj, ahogyan egy kivételes tehetséggel megvert/megáldott ember a vesztébe tart.

Amy, maradj egyben, go to rehab, plíz!