Kés alá vágyó női testek - Terézanyu írása

- Meg is fordult a fejemben, hogy lehet, meg kellene csináltatni a melleimet - mesélte Orsi is a fenti jelenet után. Majd rögtön meg is válaszolta a saját dilemmáját: de milyen példát mutatnék a kamaszodó lányaimnak? Ha nem tetszik magadon valami, kés alá fekszel, és kész?

A női testet - elsősorban a média - úgy tünteti fel, mintha egy tetszés szerint alakítható húsdarab lenne. A plasztikai sebészet leghatékonyabb reklámarcai, mellei, fenekei elsősorban azok a celebek, sztárok, akiket összevissza stoppolgatnak. A hollywoodi sztárok körében olyan mindennapos dolog a különböző testrészek átszabatása, mint - kis túlzással - másnak a fogmosás. Katie Holmes orra nagyon bájos - eredetileg is azt volt -, de faragtak rajta eleget, hogy még inkább az legyen. Courteney Cox arca nyúzott volt, csontos, Mariah Carey-é fiatalon túl vékony. Ez utóbbi két sztár testrészét kitömték itt-ott szilikonnal, és máris egészségesen teltnek, hamvasnak tűnnek.

Plasztikai sebésznek lenni - hiszen képviselői doktorok - társadalmilag megbecsült foglalkozás, a tevékenység elismert és legitimált és ugyanaz a mítosz lengi körül, mint az orvostudományt. Mintha ez a mítosz elmaszatolná a tényt, hogy a plasztikai sebészet célja - az orvostudomány céljával ellentétben - nem elsősorban a gyógyítás.

Hanem a profitnövelés. Ez a világ egyik legnagyobb üzlete, épp úgy, mint az autóipar vagy a húsipar, a bevétel hatalmas, és egyre nő, hiszen ma már a tömegeknek is elérhető a szolgáltatás. (Legalábbis azon tömegek számára, akik meg bírják fizetni - akár hitelből is - például egy mellplasztika közel egymilliós árát).

Félreértés ne essék, én örülök a plasztikai sebészet fejlődésének: nekem is van barátnőm, aki egy mellrákműtét után plasztikáztatta a melleit, olyan is akad, aki három év szoptatás után nem akart együtt élni az alagút formájúra szívott melleivel. Sőt olyan is van, aki szülés és szoptatás nélkül, állandó kisebbrendűségi érzése miatt varratta fel a melleit. Elhiszem készséggel, hogy sokak életében megváltás lehet a vágás.

Mégis, amikor nemrég a lányom azzal jött haza az oviból, hogy "Anya, nekem nagy a fenekem?", és aztán egész este kántálta az egyik óvónőtől hallott mondatot, nyomban levert a víz. Tudom, hogy lesz időszak, amikor a lányom is elégedetlen lesz magával, és én csak a saját példámmal tudom segíteni: nem vagyok tökéletes, a fejem kerek, a lábam ropi, a szám ceruzavékony, de ilyen vagyok, így szeretem magam.

De miért is lenne könnyű elfogadni magamat, amikor a képernyőn és a magazinokban látott női testek a legkevésbé sem hasonlítanak arra, amit a tükörben látok. Mindenkinek van egy vagy több nemszeretem testrésze. A napokban olvastam egy női lapban: "Ha gyakran sápadt és beesett az arcod, érdemes konzultálnod egy plasztikai sebésszel ." Meg ezt: "Ha vékony vagy vonalszerű a szád, akkor is érdemes megfontolni a műtétet." - Mi van? - gondoltam, hova a frászba forduljak?! Műtétre menjek, ha beesett az arcom és sápadt?! Nem, inkább ennem kéne rendesen meg aludnom, ha meg vonalszerű a szám, akkor többet mosolyognom?!

Egy "esztétikai" műtét (milyen jól csengő és hamis kifejezés!) nem csak annyi, mint elmenni a fodrászhoz vagy a kozmetikushoz: valódi sebészeti beavatkozás, ami többnyire altatással, heggel, fájdalommal, szövődményekkel és kockázatokkal jár. És az eredmény nem garantálható, mert ha olyan orrot szeretnék, amilyen például Katie Holmesnak van, akkor lehet, hogy az orrom szexi lesz, de attól még se gazdag, se sikeres nem leszek.
Egyetlen dolog garantált egy plasztikai beavatkozáskor: fájni fog, és sokba kerül. Minden más, amit remél valaki egy nagyobb melltől, egy fitosabb orrtól, egy formásabb hátsótól - a legtöbb esetben -, csak illúzió. Annak az illúziója, hogy boldogabb leszek, ha nem az a nő néz rám vissza a tükörből, aki eddig. De, ugyanaz fog visszanézni. Csak nagyobb lesz a melle.