"Vége? Minek? A harmincas éveknek és...?
A harmincas éveknek is persze, és vége van a külvilág felé ennek az 'ügyeletes szép' vagy szexbomba, vagy nem is tudom milyen nő szerepének, amit egyáltalán nem bánok.
Elég volt?
Igen. Én minden elismerést megkaptam ezzel kapcsolatban. Már nem érzem a szükségét annak, hogy mindenáron ez legyen a fontos. Látom, hogy vannak szebbek, fiatalabbak és nincs bennem irigység - és ez olyan jó. És tudod, miért? Mert nekem is volt ilyen időszakom.
De ha a szexbomba szerepet elengedjük, akkor a következő lépés mi lesz? Merre tovább? Ha valaminek vége van, valami el is kezdődik.
Nem tudom megmondani, mert soha nem éltem olyan tudatosan az életemet, hogy arra gondoljak, most mi felé kellene lépnem. Azt tudom, hogy például most anyaszerepet fogok a színházban játszani. Amivel nincs is bajom, hiszen anya vagyok - a nagyfiam már 17 éves. Ha arra gondolok, hogy 10-15 évvel ezelőtt egy önmagában még inkább kételkedő, folyton megfelelni akaró kis lény voltam, aki úgy élte az életét és kapta a pofonokat, hogy csak kapdosta a fejét, hogy mi történik körülötte - ahhoz képest nekem ez a kor meghozta az önismeretet és egyfajta nyugalmat. Mondhatnám azt is - csak nem akarok szerénytelen lenni - , adott valamiféle bölcsességet, ami húsz évvel ezelőtt nem volt rám jellemző. Most sokkal jobban érzem magam a bőrömben, mint akkor.
Visszautaltál és tény és való, hogy te voltál az a valaki, aki ha valahol rosszul érezte magát, odébb ment. Téged a konvenciók nem tartottak benne egy kapcsolatban. Eljutottál a harmadik házasságodig és sok hullámvölgyről is értesültünk - legutóbb 2010-ben. Azon gondolkoztam, hogy reflektorfényben, címlapokkal hogy lehetett újraépíteni, amit szerintem árnyékban, ismeretlenül is nagyon nehéz. Nevezetesen egy házasságot rehabilitálni. Hova lett az a tűz, ami eddig elvitt, és honnan jön az erő, hogy inkább maradj?
Az a tűz elmúlt belőlem. Nincs tovább. Találtam az életben helyette számomra sokkal értékesebb és fontosabb dolgokat. Akkor az volt a fontos, az vitt előre, lehet, hogy azért, mert fiatal koromban túl sok romantikus filmet néztem, és elhittem, hogy van olyan, hogy örök szerelem. Amikor azt éreztem egy kapcsolatban, hogy minden igyekezetem ellenére kihunyt a tűz, azt gondoltam, biztos rosszul választottam. Nem a megfelelő emberrel élek együtt. Ezt most már másképp gondolom.
Az interjú teljes szövegét hétfőn olvashatod itt a Life.hu-n!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.