A '80-as évek popikonjai - 2. rész

1. Sandra, a német Madonna

Sandrát a '80-as években az európai popzene királynőjeként emlegették, mi több, egyenesen Madonna legfőbb riválisát látták benne - ám a kilencvenes évekig nem hencegett vele, hogy neki sosem volt ínyére az összehasonlítás. "Én minden tekintetben kifinomultabb vagyok" - vallotta egy kései interjúban. Karrierje 1974-ben indult, amikor titokban benevezett a Tanz im Mai fesztiválra Olivia Newton-John egyik dalával. Sandra szülei alaposan meglepődtek, amikor megpillantották kislányukat a színpadon - a lányka ugyanis elcibálta őket a rendezvényre, de nem árulta el, hogy ő is az indulók között lesz. Nemcsak, hogy megnyerte a versenyt, de egy menedzser segítségével csatlakozott a már szép sikereket elért Arabesque nevű együtteshez, a közönség pedig úgy megszerette őt, hogy a zenekar többi tagja gyakorlatilag jelentéktelenné vált: Sandra sztár lett. 1984-es "Maria Magdalena" című dala 21 országban került a slágerlisták élére. A kilencvenes években tudatosan kerülte a diszkódíva imidzset, és a társadalmi felelősségvállalást helyezte előtérbe: "Hiroshima" című számával és férje spirituális zenei projektjével, az Enigmával dolgozott. Sandra azt hitte: harminc körül elvárja tőle a közönsége, hogy felhagyjon a kamasz lányos ledérséggel, ám a rajongóknak nem kellett az új, "letisztult" Sandra. Az énekesnő végül visszavonulót fújt, és következő éveit a családnak szentelte. Ikrei, Nikita és Sebastian 1995-ben születtek meg. A milleneum utáni retro hullám végül őt is elérte: 2002-ben duettet énekelt a kilencvenes évek szintén letűnt csillagával, DJ Bobóval. Ám ahogy a karrierje lassan kezdett magához térni a csipkerózsika-álomból, családi élete ezzel párhuzamosan dőlt romokba: Sandra és férje, Michael 2007 novemberében két évtizednyi házasság után elbúcsúztak egymástól, majd 2009-ben újra házasságot kötött. Az elmúlt néhány évben Sandra a Modern Talking egykori tagjával, Thomas Andersszel dolgozott együtt "Back To Life", azaz "Vissza az életbe" című lemezén, ám második házassága sikeresebbnek bizonyult, mint a tervezett "nagy visszatérés"...

2. Kim Wilde, a titokzatos

Bár Kim Wilde édesapja maga is zenész volt, ennek ellenére nem akarta, hogy a kicsi Kim már gyerekként a szórakoztatóipar áldozatává váljon, ezért várnia kellett tizennyolc éves koráig, amíg a szülők meghallgatásokra engedték őt. Mindössze két évre volt szüksége, hogy felfedezzék: 1980-as "Kids In America" című dala óriási diadalt aratott világszerte, a következő néhány évben pedig sikert sikerre halmozott. Kimnek meggyőződése volt, hogy egy énekesnő akkor érhet el valódi sikereket, ha markánsan különválasztja a magánéletét és a karrierjét, ennek fényében pedig sosem volt hajandó sem szerelmi, sem családi életéről nyilatkozni. A kilencvenes évek során a londoni West End közönsége előtt is bemutatkozhatott mint musicalénekesnő, amikor pedig a szigetországi médiumok Európában elsőként álltak elő a "Celeb vagyok, ments ki innen"-szerű túlélő vaslóságshow-kkal, számos ajánlattal keresték meg, ahogy a nyolcvanas évek összes nagy sztárját. Kim azonban továbbra is tartotta megát egykori, önmagának tett ígéretéhez, és nemet mondott. Az elmúlt esztendők során főként saját korábbi dalainak feldolgozásait, remixeit jelentette meg, de 2013-ra vadiúj stúdiólemezt ígért a rajongóknak. Kim a mai napig vállal fellépéseket, és bár főként nosztalgiakoncertekre hívják előadni, ennek ellenére kijár neki a tisztelet: karrierjének három évtizde során nem kevesebb mint 16 albumot adott ki.

3. A-HA - három srác, három irány

A nyolcvanas évek egyik legsikersebb fiúbandája 1982-ben alakult Oslóban. Igaz, Magne és Paul még jóval a csapat megalakulása előtt együtt zenéltek, ám a harmadik tag, Morten nélkül nem gurult semerre a zenekar szekere. Amikor viszont az A-HA tagjai Londonba költöztek, a hírnév-gépezet nyomban beindult. A "Take on me" című pophimnusszal évtizedekre megalapozták a sikerüket, 1987-ben még Bond-srácok is lettek: ők szerezték és adták elő ugyanis a Halálos rémület című 007-es film betétdalát. A csapat a kilencvenes évek közepére azon kapta magát, hogy az új típusú "táncikálós" fiúbandák ávették a terepet a ságerlistákon, és elhatározták, hogy pihentetik a karrierjüket, ezt pedig olyan komolyan vették, hogy évekig nem is mutatkoztak együtt. Magne feleségül vette gimis szerelmét, aki annyi év várakozás után végre érezhette: párja számára nemcsak a karrierje, hanem a szerelem, és persze két fia is fontos. Paul beleszeretett Lauren Waaktaar-Savoyba, az amerikai énekesnőbe, és New Yorkba költözött. Morten már a nyolcvanas évek során is igazi "womanizer" volt: playboy-nyuszikkal és modellekkel hozták hírbe, később pedig, amikor igyekezett megkomolyodni, kapcsolatai és házasságai sem voltak hosszú életűek, gyermekei pedig három különböző anyától születtek. Szerencsére nem csak a magánéletében jött be neki "szólóban": az A-HA utáni projektekkel is szép sikereket ért el. 1998-ban végül az oslói Nobel-díj-átadó gálán megtört a jég: közös fellépésük után spontán úgy döntöttek, hogy itt a visszatérés ideje. A 2000-ben megjelent lemezükkel újabb tíz év töretlen sikert alapoztak meg, ennek ellenére három évvel ezelőtt bejelentették: végleg elbúcsúznak egymástól és a közönségtől. A fiúk méltó módon zárták le az A-HA érát: utolsó fellépésükre 2011-ben az oslói terrortámadások áldozatainak emlékére rendezett koncerten került sor.

4. Bonnie Tyler, aki hazajár Budapestre

Bonnie Tylerre bátran mondhatjuk, hogy Magyarország kedvenc "80-as" sztárja: olyan gyakran látogat hazánkba, hogy akár be is költözhetne kedvenc lakosztályába a New York palotában. Pedig nem mindig engedhette meg magának a fényűzést: Bonnie szegény családban nevelkedett Angliában, majd az iskola befejezése után zöldségesként és pénztárosként dolgozott. Bonnie Tylerként a hetvenes években rúgott először labdába, amikor is egy angol tehetségkutató második helyezettje lett, és kemény 1 fontos jutalommal távozhatott. Ám ha anyagilag nem is, karrierje szempontjából mindenképpen megérte a próbálkozás: a londoni lokálok, éjszakai szórakozóhelyek örömmel látták őt aprócska színpadukon, így pedig lehetősége volt megismerkedni a zenei élet nagyágyúival is. 1973-ban ment feleségül Robert Sullivan menedzserhez, aki nemcsak a magánéletben, de a munkában is társa lett, gyümölcsöző kapcsolatuk pedig már negyven éve állja a sarat. Hála neki, Bonnie első nagylemeze a brit toplistán landolt, és Svédországban is szép sikereket ért el, második lemeze pedig már az USA-ban is a sztárok közé emelte. Legnagyobb slágere máig a "Total Eclipse of the Heart", amely több mint 20 ország listájának első helyét szerezte meg, és történelmet is írt: a brit Top of the Pops lista élére került, amely pozíciót korábban egy női énekes sem tudta elfoglalni. A dal töretlen sikerét hűen szemlélteti, hogy 2004-ben a megboldogult Sláger Rádió Top 1000 listáján a 9. helyre szavazta a magyar közönség. Bonnie egyetlen szívfájdalma, hogy a gyermeknevelés öröme sosem adatott meg neki. "Harmincéves koromig nem éreztem, hogy anya szeretnék lenni, amikor pedig megvolt bennem a szándék, tragédia történt: a terhesség két és feledik hónapjában elvetéltem a babámmal. Pár évvel később újra próbálkoztunk, de nem jártunk szerencsével. Azzal nyugtattam magam, hogy úgy is túl elfoglalt voltam a turnék miatt, de mire észbe kaptam, már túl késő volt, hogy gyerekem szülessen."

5. Limahl - és a véges történet

A nyelvtörőként is kiválóan alkalmazható nevű Kajagoogoo a nyolcvanas évek elején robbant be a köztudatba, ám a srácok - és persze a frontember, Limahl - nem annyira a gitárral megspékelt szintipop kapcsán, sokkal inkább szokatlan küllemük miatt kerültek a média figyelmének középpontjába. Cristopher Hamill - merthogy ez Limahl valódi neve - szőkített focistafrizurát hordott, ám ezt megbolondította azzal, hogy a feje tetején Flinstone Enikő-stílusú szökőkút-képződménybe rendezte fürtjeit. A fiúk zenéjének és külsejének világszerte számos követője akadt - köztük a hazai Első Emelet is. Ám ahogy az lenni szokott, a zenekar tagjai megrészegülve a sikertől összekaptak, és Limahl szólókarrierbe kezdett - nem sejtve, hogy pár évtized múltán a "Never Ending Story", a Végtelen történet című film slágere lesz az egyetlen dal, ami az emberek nagyrészének eszébe jut majd róla. A kilencvenes évekre a frizurával együtt a hírnév is odaveszett, 2002-re pedig vitathatatlanul eljutott karrierje mélypontjára: a Miss Szlovákia szépségkirálynőválasztás díszvendégeként csokrokat kellett osztogatnia a versenyzőknek. Limahl visszatért ahhoz, amihez legjobban értett: a nyolcvanas évek népszerűsítéséhez: a "What a Feeling" című retro musical főszereplőjeként turnézott Európa-szerte, majd újra összeállt a Kajagoogoo egykori tagjaival, és piacra dobtak egy válogatásalbumot, amelyen nemcsak az együttes, de Limahl legnagyobb slágerei is helyet kaptak. Talán azért, mert külön-külön nem lett volna egy egész lemezre való...