Amanda Lear: Dalí múzsája, százak szeretője

Művész(nő) a javából

Amanda, ahogy a születési helyét, úgy a nemét is elfelejtette tisztázni a publikum előtt (vagy egyszerűen nem tartja fontosnak), bár a gerlehangon éneklő, azaz inkább búgó énekesnő két önéletrajzi kötetet is kiadott karrierjének közek ötven (!) éve alatt. A díva ugyanis művész a javából. Dacára annak, hogy rengetegen a régmúlt diszkósztárjaként gondolnak rá, az elmúlt fél évszázadban egy percet sem pihent. A zenei munkák mellett tévéműsorokat vezetett Olaszországban és Franciaországban, színdarabokban szerepelt, és kiállításokat rendezett - tekintve, hogy épp annyira tartja magát festőművésznek, mint előadóművésznek. Aki pedig azt hiszi, hogy mindez csupán egy kiöregedett díva kétségbeesett szárnypróbálgatása, jobb, ha tudja: Lear volt Salvador Dalí első számú múzsája, és amellett, hogy számtalan művéhez állt modellt, tanítványa és szeretője is volt a Mesternek.

Egy "spirituális házasság" születése

Dalí Párizsban találkozott az ifjú művésznővel, aki akkoriban a híres francia képzőművészeti egyetem, az Académie des Beaux-Arts tanulója volt, majd később, amikor a londoni St. Martins Művészeti Iskola hallgatója, és a brit főváros éjszakai életének meghatározó figurája lett, útjaik ismét keresztezték egymást - ettől fogva pedig sosem szakadtak el egymástól. A legendás művész egyfajta "spirituális házasságként" írta le kettejük kapcsolatát. Bár Dalí házas volt, és Learnek is számtalan romantikus kalandja, hosszú és rövid kapcsolata, szerelme és titkos vagy vállalt viszonya volt az évek során, semmi sem választhatta el őket: a nyarakat rendszeresen együtt töltötték, hármasban: Lear, Dalí és felesége, Gala utazgattak a nagyvilágban, és híres arisztokratákkal vagy épp hírhedt művészekkel múlatták az időt.

A lány, aki mindent megkapott

Ám még a spirituális házasságok sem mentesek a botrányoktól: amikor Amanda úgy határozott, hogy számos szeretője és játszópajtása közül Alain-Philippe Malagnachoz, a rosszhírű francia arisztokratához megy feleségül, Dalí és Gala a szemébe mondták: ők nem hajlandóak összejárni egy ilyen piti botrányhőssel. A biszexuális Malagnac ugyanis a francia bestellerszerző, Roger Peyrefitte örökbefogadott fia volt, ám kettejük kapcsolata sokkal inkább volt nyakatekert románc, mint apa-fiú viszony. Ám ekkorra már - hála egy korábbi híres szeretőjének, David Bowie-nak - Amanda Learnek nem volt szüksége mecénásokra, hiszen piacra dobta első lemezét, amely a diszkókorszak hajnalán zajos sikert aratott. Azt pedig összeegyeztethetetlennek tartotta az igaz barátsággal, hogy valaki helyette döntse el, kivel is élje le az életét. A "Queen of Chinatown" című - máig leghíresebb - dala ott trónolt a világ összes fontos sikerlistájának az élén, és dacára annak, hogy mindenki számára világos volt: sem énekelni, sem táncolni nem tud különösebben, Donna Summer vetélytársaként kezdték emlegetni. A hírnév-gépezet mozgásba lendült.

A vasfüggönyön innen és túl

Amanda Lear azon kevés "nyugati" előadók közé tartozott, akiket a Kelet-Európát vasfüggönnyel körülvevő kommunista diktatúra sem állíthatott meg: "Never Trust a Pretty Face" című lemeze Magyarországtól a Szovjetúnión át egészen Kelet-Németországig mindenütt bearanyozódott - még ha provokatív stílusát a legtöbb vaskalapos országban bírálták is, mi több, itt lemezei visszafogottabb borítófotókkal kerültek forgalomba. Ironikus módon mire az egész világ megismerte a szexuálisan túlfűtött, tabuk és korlátok nélkül alkotó Amanda Lear-jelenséget, az énekesnőnek elege lett a "party girl" imázsból, és férjével egy vidéki kastélyba költözött Franciaországban. A nyolcvanas évek végére egyre inkább igyekezett visszatérni a gyökereihez, és inkább "underground dívaként", mint tiszavirág életű diszkótündérkeként igyekezett tündökölni, ám Marlene Dietrich, Marilyn Monroe és Peggy Lee klasszikusainak feldolgozásával inkább megerősítette már meglévő LMBT (leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű) rajongótáborát, mintsem új követőket szerzett volna. Egy éra véget ért, Lear pedig ismét régi szerelmétől, a festéstől kapta meg vágyott sikerélményeit: képei sokkal jobban fogytak a kilencvenes években, mint a lemezei, és kiállításaival gyakrabban turnézott, mint koncertekkel. Ám ha a "Number 1" dalok búcsút is mondtak neki, a nagy Ő mindvégig vele maradt...

Tisztítótűz

Egészen egy rettenetes tragédiáig: 2000 karácsonyán ugyanis Amanda Lear és férje otthonában tűz ütött ki, és bár a tűzoltók kimentették a férfit a lángok közül, az életét már nem sikerült megmenteni. Eszméletlen állapotban szállították kórházba, ahol füstmérgezésben hunyt el. Amanda nemcsak férjét, de "spirituális férjétől" kapott ajándékait is elveszítette a tűzvészben: számos Dalí festmény égett benn a házban. A veszteség alkotásra ösztönözte a művésznőt, és egy évvel a haláleset után kiadta visszatérő lemezét "Heart", azaz "Szív" címmel, amelyet a kritikusok is elismertek, és mély, őszinte zenei anyagként emlegették. Ugyanakkor Amanda visszatérése nem történhetett meg egyik napról a másikra: a popipar hajóját ekkorra már az ifjú és szenvtelen "Britney Spearsek" kormányozták. Ahhoz, hogy újrateremtse önmagát, ismét a múltba kellett visszanyúlnia: az egykoron Yves Saint Laurent-nak és Coco Chanelnek is modellkedő Lear "átváltoztató show"-t kapott az egyik nagy olasz tévécsatornánál, a közönség pedig azonnal beleszeretett... ismét.

"Gyűlölöm a diszkót!" - az igazi visszatérés

Hála a televíziós sikereknek a világ a képernyőn kívül is újra felfedezte Amanda Leart: a retrohullámnak köszönhetően ismét telt házas koncerteket ad világszerte, és mivel egyik nagy slágerét - az "Enigma (Give a Bit of Mmh to Me)" című dalt egy csokireklám is felhasználta, a legifjabb generáció is megismerkedhetett az öt évtizede aktív énekesnővel.

Tavaly egy párizsi színház világot jelentő deszkáin is bizonyíthatott a Lady Oscar című darabban, a sikereket megkoronázandó pedig idén januárban vadiúj lemeze jelent meg, mely az ironikus "I Don't Like Disco", azaz "Nem szeretem a diszkót" címet viseli. Az album legsikeresebb kislemezéhez, a "La Bete et la Belle"-hez igazi "amandás" videoklip készült, amelyben a hetven(valahány) éves díva Salvador Dalí kedvenc párizsi szállodájában, a Hotel Meurice-ban találkozik fiatal és meglehetősen alulöltözött szeretőjével... no nem mintha ő maga túl sok ruhát viselne a kisfilmben. Ám ha valaki, ő biztosan megteheti. Elvégre ő a kortalan, nemtelen, titokzatos, varázslatos Amanda Lear!