1924. február 19-én New Yorkban született egy divatlapoknak dolgozó újságíró anya és egy reklámszakember apa gyermekeként. Az ősei között ott szerepelt két amerikai elnök: Thomas Jefferson és George Washington, valamint az amerikai polgárháború híres konföderációs tábornoka, Robert E. Lee is, utóbbi után kapta nevét.
Nehezen kezelhető gyerek volt, az ADHD-ja és a diszlexiája miatt a tanulás sem ment neki, az iskolákból sorban kirúgták a tűrhetetlen magatartása miatt. Később a színészi karrierje is rosszfiúszerepekkel indult, a magas termete, kemény arcéle és fenyegető fellépése remekül kamatozott a bűnfilmekben és westernekben.
Tengerészgyalogosként harcolt a második világháború csendes-óceáni hadszíntérén. A saipani csatában mesterlövészként vett részt, és géppuskatűz találta el a lábát és az ülőidegét, ezután szerelték le kitüntetéssel.
A háború után nem találta a helyét a civil életben, jobb híján egy vízvezetékszerelő segédjeként dolgozott. Egy kis színház vécéjét szerelte éppen, amikor megkérték, hogy egy hiányzó színész helyére ugorjon be néhány sort felolvasni a próbán. Marvin egyből beleszeretett a színészetbe, és rövidesen már a társulatnál dolgozott, egyre nagyobb szerepeket kapva.
Az Oscar-díj történetében mindössze négyszer fordult elő, hogy egy színészt olyan teljesítményért jelöljenek a díjra, amikor egy filmben több szerepet is eljátszott. Nicolas Cage (Adaptáció), José Ferrer (Moulin Rouge) és Peter Sellers (Dr. Strangelove) mellett ez Lee Marvinnak sikerült, és ő az egyetlen közülük, aki el is nyerte a díjat a Cat Ballou legendája című westernvígjáték részeges pisztolyhősének és az ő gonosz fivérének eljátszásáért.
Utólag bevallotta, hogy csak a pénzért vállalta el, és nem szerette minden idők egyik leghíresebb, sztárparádét felvonultató második világháborús filmjét, A piszkos tizenkettőt. Az ellenérzései abból fakadtak, hogy ő pontosan tudta: a valódi háború nem ilyen. A mélyen háborúellenes elkötelezettségének és az általa elvárt hitelességnek jobban megfelelt a Pokol a Csendes-óceánon és A nagy vörös egyes a saját filmjei közül.
Nem épp az egészséges életmód híve volt. Napi hat doboz cigarettát szívott el, és az alkohol hozzátartozott a mindennapjaihoz. A súlyosabb időszakaiban a forgatásokon is problémát okozott a részegsége, de az is rendszeresen előfordult, hogy a rendőrök ittas vezetésen kapták. Ilyenkor általában egy autogram elrendezte a helyzetet.
28 évesen házasodott meg először, Betty Ebeling oldalán 15 évig tartott a frigy, négy közös gyerekkel. 1970-ben aztán Pamela Feeley lett a második felesége, aki szintén már négygyerekes szülőként vágott bele az újabb házasságba, és Marvin haláláig együtt maradtak.
Az 1970-es évek második felétől kezdődően már kevesebb filmszerepet vállalt el, és el is költözött Hollywoodból az arizonai Tucsonba. Itt érte a halál is 1987-ben, egy hirtelen szívroham következtében. 63 évesen hunyt el.
Nem az igazi fiai, hiszen abból csak egy született, hanem azok a tisztelői, akik egy ilyen poénos projekt révén ápolják az emlékét. A „Lee Marvin Fiai” klubnak az lehet a tagja, aki úgy néz ki, mint akiről elhihető, hogy Lee Marvin fia. Az egész igazából a filmrendező Jim Jarmusch és haverjainak belső poénjából nőtte ki magát médiahackké, a sztárokból álló tagság (Jarmusch mellett Tom Waits, John Lurie, Nick Cave, John Boorman, Iggy Pop, Josh Brolin és mások) az interjúiban mindig titokzatos módon hivatkozik a klubra.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.