Javier Bardem ősei már a 19. században is neves színészek voltak, a 20. század során pedig a felmenői fontos szerepet játszottak a spanyol színházi és filmes életben. Az egyik ágon a nagyszülei mindketten színészek, az egyik nagybátyja filmrendező (Juan Antonio Bardem), az anyja színésznő (Pilar Bardem), utóbbival több filmben játszottak együtt.
A családi háttérből fakadóan már gyerekkora óta szerepelgetett színpadon és kamerák előtt, de sokáig nem tudta eldönteni, hogy tényleg ezt a hivatást válassza-e. Közben festészetet tanult, és dolgozott kidobóemberként, íróként, kétkezi munkásként, sőt sztriptíztáncosként is. A sportkarrierje pedig egészen a spanyol válogatottságig vitte rögbisként.
A színészi karrierje a kilencvenes évek elején indult be igazán a Bigas Luna rendezővel készített három közös filmmel. A Lulú, Aranyhere és Sonka, sonka alkotta trilógiából az utóbbiban egy olyan macsót alakított, aki pénzért vállalja el Penélope Cruz karakterének elcsábítását. A két spanyol filmcsillag ekkor még csak szakmai és baráti kapcsolatba került egymással, de másfél évtizeddel később a Vicky Cristina Barcelona forgatásán már egymásba is szerettek, és azóta is egy párt alkotnak, immár két csemetével.
A zúzós, kemény metálzenéket kedveli, és amikor a nemzetközi színészi karrierje elkezdődött, akkor az AC/DC dalainak és dalszövegeinek segítségével tanult meg angolul. Az AC/DC mellett a másik nagy kedvence a Pearl Jam.
Katolikus neveltetést kapott, de később agnosztikus lett belőle. Ha erről kérdezték, akkor sokáig azt az aranyköpést sütötte el, hogy ő nem Istenben hisz, hanem Al Pacinóban. Egészen addig, amíg egy nap csörgött a telefonja, és a vonal másik végén Al Pacino volt, aki ismeretlenül is felhívta Bardemet, hogy gratuláljon neki a Mielőtt leszáll az éjben nyújtott alakításáért.
A filmes karrierje csúcsára a Nem vénnek való vidék révén jutott fel, amiben egy nagyon furcsa frizurával rendelkező titokzatos bérgyilkost alakított ellenállhatatlan módon. A Coen testvérek filmjében nyújtott alakításáért elnyerte az Oscar-díjat is, ami se előtte, se azóta nem sikerült egyetlen spanyol férfi színésznek sem.
„Tizenegy vagy tizenkét éves lehettem, amikor a szüleim elvittek moziba egy James Bond-filmre. A Holdkelte volt az, én pedig egy pillanat alatt rajongóvá váltam. A legjobban azonban a főgonosz, Jaws nyűgözött le, elképesztő figurának találtam” – nyilatkozta abból az alkalomból, hogy végül ő is eljátszhatott egy főgonoszt a Skyfall című James Bond-filmben.
De akkor sem ő vezet igazából. Ugyanis sohasem tanulta meg azt a dolgot, nincsen jogosítványa, ami a magánéletében nem okoz túl sok problémát, de a forgatásokon megoldandó feladatot jelent a háttérstábnak.
„Az egyetlen dolog, amihez értek, az a színészkedés. De ettől még nem megy nekem ez olyan könnyen, sőt. Valójában kimondottan félénk vagyok, még ha ez nem is látszik rajtam” – nyilatkozta erről. Nem is szereti magát színésznek hívni, sokkal inkább szórakoztatóipari szakmunkásként gondol magára.
Nemrég még A kis hableány élőszereplős változatában láthattuk őt Triton királyként a moziban, február 29-től pedig érkezik a vásznakra a Dűne második része, amiben ismét a sivatagi törzsfőnök Stilgart alakítja. De a közeljövőben szerepelni fog Brad Pitt egyelőre még cím nélküli Forma 1-es filmjében is, valamint Frankenstein szörnyét is eljátssza egy új feldolgozásban.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.