Shirley MacLean Beaty néven született 1934. április 24-én. A Shirley keresztnevet a kor népszerű gyereksztárja, Shirley Temple után adták neki a szülei. Amikor elkezdődött a színészi karrierje, akkor rendszeresen félreértették és rosszul ejtették a vezetéknevét, ezért az eredeti MacLean-ről áttért a MacLaine írásmódra.
Az édesanyja tanárnőként, az édesapja pszichológia professzorként, majd ingatlanügynökként dolgozott. A családban azonban nem csak belőle lett hollywoodi sztár: az öccse Warren Beatty művésznéven futott be káprázatos színészi, sőt rendezői karriert is. Ők ketten viszont sosem szerepeltek közös filmben. Ehhez a legközelebb a nevezetes Bonnie és Clyde esetében álltak, aminek Beatty a producere volt, és a női főszerepre leszerződtette a nővérét. Amikor viszont eldöntötte, hogy a férfi főszerepet pedig ő akarja játszani, le kellett cserélni a testvérét, hiszen szerelmi jeleneteik lettek volna.
Nem a filmvásznon, hanem a színpadon: gyerekként balettozott, és mivel sokáig ő volt a legmagasabb az osztályban, vele táncoltatták el a fiú szerepeket. Felnőttként viszont egyáltalán nem lett magas: 169 centire nőtt meg végül.
A szórakoztatóipari karrierje is táncosként indult különféle színpadi musicalekben, de aztán hamar felfedezték a színészi képességeit is. Az első filmszerepét Alfred Hitchcocktól kapta az 1955-ös Bajok Harryvel révén. A legendás rendező a kedvéért még arról a megrögzött szokásáról is lemondott, hogy hosszú szőke hajú színésznőnek adja a filmje női főszerepét.
A karrierjét végig kísérték a szereplései az Oscar-gálákon. Már 24 évesen megkapta az első jelölését a Rohanva jöttek főszerepéért, amit továbbiak követtek olyan klasszikus filmekért, mint A legénylakás. A győzelem viszont csak évtizedek múltán, az 1984-es Becéző szavakkal sikerült. Közben pedig nem csak színésznőként jutott Oscar-közelbe: egy általa rendezett, Kínáról szóló dokumentumfilm is jelöltként versenyzett 1976-ban.
Pályakezdő színészként ismerkedett meg a kolléga Steve Parkerrel, aki 1954-ben lett a férje, és 28 éven át tartott a házasságuk, egy közös gyerekkel. A férjével közismerten nyitott kapcsolatban éltek, és amikor a válásuk után megkérdezték MacLaine-t, hogy tervez-e újra házasodni, akkor így felelt: „Sosem voltam igazából házas.”
A nyitott házasságának egyik oka az is volt, hogy a férje Japánba költözött az üzleti karrierje építése érdekében, és a lányuk is vele élt, így MacLaine is sok időt töltött a távol-keleti országban. Megtanult japánul is, ami jól jött számára, amikor az 1962-es Az én kis gésám főszerepében egy magát japánnak kiadó amerikai színésznőt játszott.
Olthatatlan érdeklődéssel rendelkezik a spiritualitás, a lélekvándorlás, a természetfeletti jelenségek és a new age tanok iránt. Számos könyvet is írt a témában, és a transzcendentális meditáció lelkes híve és gyakorlója.
Immár hetedik évtizede tart a színészi karrierje, a nézők legutóbb a Gyilkos a házban sorozat két epizódjában és az American Dreamer című film egyik főszerepében láthatták őt. Előkészítése alatt áll a People Not Places című filmje, amiben egy hajléktalannal összebarátkozó idős hölgyet játszik, és a Men of Granite sportfilm, ami az 1940-es évekbe visz el a közreműködésével.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.