Diana hercegné magyar hasonmása: "Még a gondolkodásunk is egyezik!"

Diana hercegné hasonmása egy Gyulán élő édesanya, aki hatalmas kék szemeivel és rövid, szőke hajával igazán emlékeztet az egykori hercegnére. Mindketten júliusban születtek, mindketten fiús édesanyák, mindkettőjük mosolya mögött súlyos fájdalmak húzódnak meg, de ami a legfontosabb, mindkettejük életében a szeretet és az emberek segítése a legnagyobb hajtóerő.

Diana hercegné hasonmása egy álomban került közel a néhai hercegnéhez

Sok kislány ábrándozik arról, hogy egyszer rózsaszín ruhás hercegnőként élhet egy díszes palotában. Barbit viszont sosem érdekelte ez a romantikus mesevilág. Sokkal jobban vonzotta maga Anglia és a királyi család történetei. A Kunszentmiklósról származó nő csak nemrégiben került közel a világszerte imádott hölgy mítoszához. Egy álommal indult minden.
– Körülbelül fél éve volt egy különös álmom – idézi fel Barbara. – Egymás mellett ültünk, én és a hercegné. Elmondta, hogy mit szeretett volna megvalósítani, míg élt. Hogy arra vágyott volna, hogy a hatalom helyét vegye át a szeretet. Szerette volna megmutatni az embereknek, hogy a gyűlölködés nem visz előre, hanem az, ha megsegítjük egymást. A végén pedig megfogta a kezem és azt mondta: meg tudod csinálni, képes vagy rá. Tudom, hogy furcsán hangzik ez az egész, sokáig nem is mertem elmondani senkinek. Azóta ezen töprengek, hogy miért volt ez az álom és miért pont vele, mit is jelent valójában. Közben pedig belevetettem magam életének tanulmányozásába, mindent tudni akartam róla. Szerintem nem azért írta be magát a történelembe, mert hercegné volt, hanem azért, amit az emberekért tett: odafigyelt olyanokra, akiknek szükségük volt rá és minden cselekedetét a szeretet vezérelte. Egy interjúban meg is kérdezték tőle, hogy leszel-e királyné?! Ő pedig azt felelte, hogy nem akar a nép királynője lenni, ő az emberek szívében szeretne királynő maradni.

„Az tesz boldoggá, ha adhatok az embereknek”
Barbara sok mindennel foglalkozott élete során, jelenleg egy iskolában dolgozik, mellette a Kunszentmiklósi Kék Hold Együttesben énekel, pár hónapja pedig hivatalosan is Diana hercegné hasonmás lett.
– Amióta beleástam magam az életébe, azóta többen mondták, hogy hasonlít rá a külsőm – meséli. – A vonaton egy idegen hölgy rám nézett és leszólított emiatt. Egy ismerősöm, aki a tévében épp látta a hercegnét, szintén azt mondta, hogy nagyon emlékeztetek rá. Egyébként én is az elegáns ruhákat szeretem, sosem követtem a divatot. Szolid sminket használok, akárcsak ő. Ha lenne egy időgépem, nagyon szívesen visszautaznék a 60-as, 70-es, 80-as évekbe. Természetesen én is látom a külső jegyekben a hasonlóságot, de gondolkodásban még inkább. Kislány korom óta kicsit különc vagyok. Mindig az olyan emberek társaságát kerestem, akik egy kicsit ki voltak rekesztve, akiknek nagyobb szükségük volt a figyelemre. Diákkoromban is mindig megkaptam: Barbi te olyan régi gondolkodású vagy. Engem az tesz boldoggá, hogy ha adhatok az embereknek, egy jó szót, egy mosolyt. Nemrég az iskolában, ahol dolgozom, láttam a folyosón sírni egy kislányt. Odamentem, megkérdeztem: mi baj? Elmondta, hogy csúfolta az egyik fiú, mindig bántja és már nagyon elege van az egészből. Szépen megnyugtattam, és elmagyaráztam neki, hogy az, hogy csúfolja, őt minősíti. A végén, elmosolyodott, megköszönte és megölelt.

„Más lenne a világ, ha még élne”
Miközben tovább vizsgáljuk, hogy milyen közös szálak fűzik őket össze, annak ellenére is, hogy más korba és más országba születtek, természetesen szóba jön az anyaság és a jótékonykodás is.
– Van egy 12 éves csodás kisfiam, szerintem az ember életében a legnagyobb öröm az anyaság, talán emiatt is szeretek gyerekeknek különösen segíteni – meséli. – A lehetőségeimhez mérten szoktam olyan rászoruló családokat támogatni, akik nem tudnak hozzájutni alap dolgokhoz. Például tavaly karácsonykor egy kórházba juttattunk el egy csomó játékot, plüssfigurát. Szerencsére nagyon jó fiam van, ő is szeret adni, segíteni. A kinőtt ruháit össze szokta pakolni és mondja, hogy adjuk oda rászoruló gyerekeknek. Azt gondolom, hogy nagyon hasonlóan látom a világot, mint a hercegné. Az egyik kedvenc filmem a hat évados Korona című sorozat, ami a királyi családról szól. Nem bírtam ki könnyek nélkül a végét, ami gyakorlatilag a haláláról szólt. Hét éves voltam, amikor ő meghalt. Emlékszem rá, de az ember ennyi idősen máshogy fogja ezt fel, mint most felnőtt fejjel. Egyrészt csodálatos, hogy mennyien szerették, másrészt szomorú látni azt a rengeteg fájdalmat, amikor őt siratták. Nem a szépsége miatt magasztalták, hanem azért, amilyen ember volt. Fantasztikus dolgokat vitt véghez. Azt gondolom, hogy teljesen más lenne ez a világ, ha ő még élne. Számomra ő egy igazi példa. A magam szintjén szeretném én is azt tenni, amit ő. Szeretném valahogy felnyitni az emberek szemét, hogy figyeljünk egymásra, fogjunk össze, hogy legalább egy picit tegyük szebbé a világot...