Egy mondás szerint a szépségért szenvedni kell, a divat története során megjelent számos trend pedig groteszk módon támasztja alá ezt a megállapítást. Ugyanis nem egy divattrend közvetlenül okozta emberek halálát az idők folyamán. Hoztunk 5 gyilkos trendet, ami konkrétan ölt.
Ki gondolná, hogy az Edward-kor keményített, magas nyakú gallérjai halálesetek tucatjaiért voltak felelősek? Az elegáns gallérokat gondosan keményítették és szigorúan végig gombolták, nehéz volt bennük mozogni, nem egy viselője panaszkodott arra, hogy túl szoros.
Több esetben pedig arról érkeztek jelentések, hogy ittas állapotú delikvensek megfulladtak, amikor padon ülve előrebukott a fejük, a kemény gallér pedig elszorította a légutakat és artériákat.
A Francia Forradalom után megjelent légies ingruhák általában muszlin anyagból készültek – csakhogy ez a forró égövi területekről származó kelme nem volt kompatibilis a mérsékelt éghajlattal. Számos beszámoló érkezett arról, hogy a téli bálok után tömegével estek ágynak a lányok megfázásos tünetekkel, ami a korszakban sokszor volt halálos kimenetelű. Állítólag még az 1803-as Párizsi influenzajárvány is emiatt tört ki.
A harang alakú szoknyákat krinolin segítségével érték el a 19. századi divattrendeket követő nők, ám a viselet nem várt veszélyeket rejtett. Viselőit akadályozta a mozgásban, nagy helyet foglalt, de az időjárásnak is ki volt téve. Széllökések több ízben döntötték föl a divathölgyeket, ahogy arról is érkeztek beszámolók, hogy tűzvész elöli menekülést akadályoztak meg, ezzel mások halálát is előidézve.
A legismertebb esetek mégis azok voltak, amikor a nagy krinolinok lángara kaptak, és szerencsétlen viselőjük a lángok közt lelte halálát.
A 19. században igen népszerű volt egy élénk zöld ruhaanyag, ami a divattörténet egyik legsötétebb fejezete. A belőle készült ruhákat viselő nők furcsa tünetekről kezdtek beszámolni, nem kellett sokat várni az első halálesetekig sem. Ugyanis a briliáns ruhaanyag színezőanyaga arzént tartalmazott, ami bőrhámlást, vese- és májkárosodást, végül halált okozott. A mérgező festékanyag egyébként olyan népszerű lett, hogy tapétákhoz és szőnyegekhez is felhasználták.
Kevesen tudják, de az első fűzők még kifejezetten kényelmes viseletek voltak, viszont a 19. században megjelent darabok szó szerint kiszorították a szuszt viselőikből. Ugyanis a technikai fejlődés lehetővé tette, hogy természetellenes, akár 40 cm kerületűre szorítsák le a derekat.
Az, hogy a szoros fűzőben nehéz volt lélegezni, egy dolog, de azok az esetek, amikor eltörtek a viselőik bordái vagy átfúrták a belső szerveket, már egészen más szintet képviselnek. Végül az I. világháború után ért véget a fűző diadala.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.