Édeshármas és a csuklott gerinc - csajozik a facér pasi

Az egy dolog, hogy össze voltunk gabalyodva, de a karomról leoldódott fásli, plusz a Cilike homlokáról szertekígyózó kötés is ránk tekeredett, amely utóbbit telepecsételte a homloksebéből származó rászáradt vért.

Persze nem az esztétikáról szólt a helyzet, szép kényelmesen elvoltunk abba a kusza csomóban, ami reggelre lett belőlünk, a meghittség olyan szintjét tapasztalva, amelyet sima duett sosem hozhat magával.

Kérdés persze, töprengtem társaságilag bebábozódva, hol lehet a határ, vajon nyolc-tíz egymásba bonyolódott ember között is működhet-e a dolog, a tömeg is fokozza-e a szex utáni harmóniát? Egyébként el tudtam képzelni, csak rajtam kívül ne legyen más faszi a gruppban, a csajok mind állati dögösek, az ágy extra méretű.

Cilike és Erika lazítva a kötelékeinken mellém könyökölt, egymást kérdezgették pajkosan, min járhat az eszem, aztán, ahogy kezeik erre-arra rebbentek, reakciómból azt gondolták, hogy megtalálták a választ. Könnyű szívvel fogtam a feladatba, már semmi nehézséget nem láttam benne, érthetetlennek tűnt tegnapi félszem, éteri cucc ez, kamaszkorom forró álmai rajzolódnak valósággá érett férfikoromban.

Azt most hagyjuk, hogy a rajzolódás mely pontján hasított éles fájdalom a derekamba. Lényeg, hogy egyebekkel felhagyva, a délelőtt javarészét a nappaliban ácsorogva töltöttem kilencven fokos szögben, azon tűnődve, van-e bármi megoldás, hogy ismét függőleges ember legyek.

A célirányos gondolkodásba némileg bezavart, hogy kényszerű testhelyzetemben folyton azt a testrészemet kellett bámulnom, amely - ha csak áttételesen is -, de túlbuzgalmával belehajtott a bajba. Ismét bevillant: talán életem jelen szakaszában tényleg valami omnipotens égi perverz szívat.

Cilike szerencsére - nehéz ezt esetében kimondani - észnél volt, némi kutatás után talált a gyógyszeres doboz alján egy lejárt szavatosságú, ám a vonatkozó probléma kezelésére elvben alkalmas bogyót, amely dőlésszögemet negyed órával később negyvenöt fokosra csökkentette.

Életminőségem szempontjából persze ez is csupán részmegoldásnak tűnt, ezért kihívtam az ügyletes orvost. Nagy örömömre éppen az a fószer volt szolgálatban, aki egy mocsadék influenza alkalmával nem csupán ajánlott terápiájával segített sokat, hanem az ahhoz járó derűs emberségével is.

Na, ez utóbbit most mintha kilúgozták volna belőle, totál lefagyott, ahogy meglátta a leharcolt hálót, a lenge lányokat, ráadásul Cilikére rájött a viccelhetnék, úgy mutatta be kettősüket, mint a szerkesztő úr tündéri kis szajháit. Szavai dobtak a szitun, a doki úgy vágta belém a tűt, hogy azt gondoltam, ennél az is jobb lenne, ha életem végéig - mintegy bűneimért vezekelve - a micsodámat kéne nézegetnem csuklott gerinccel.

Ám nem sokkal az orvos rapid távozása után kiegyenesedtem, majd elnyúltam a nappali kanapéján, a lányok pedig nekiláttak összedobni valami kaját a konyhában.

Ahogy tüsténkednek, hallom ám, Erika azt taglalja, meglehetős nyersességgel, hogy elsőre azt hitte, szimulálok, mert nem bírom a strapát. Erre bennem mindjárt a szakma jött elő, mert kapásból az jutott eszembe: új partnerem jellemábrázolása során sem kell majd komolyabb intellektuális kihívásokkal bíbelődnöm. Cilike pedig, aki nehezen moccan ki a maga dimenziójából, azzal nyugtatta Erikát: ne parázzon, amikor ép vagyok, jól tolom, de a korommal muszáj kalkulálniuk.