Ne felejtsd a tévé előtt! Ilyenné válik a kicsi, ha túl sok mesét néz

Mesére szükség van, csak nem mesefilmként

Az vitathatatlan, hogy a gyerekek értelmi és érzelmi fejlődéséhez elengedhetetlen a rendszeres mese, abban viszont már nincs ekkora egyetértés, hogy a mesét hallgatni vagy nézni is jót tesz-e. A szülők által mesélt történetekben a gyerekek elképzelik a szavak nyomán a mesebeli világot, eközben pedig - ha jó a mese - saját konfliktusaikat is átélik, ezeket rendezni tudják, és megfelelő mintákat kapnak bizonyos helyzetekben való boldoguláshoz. Emellett kiválóan összekapcsolja a családtagokat, egy meghitt légkört teremt, ahol a gyerek a mesélővel együtt kalandozhat egy izgalmas, szórakoztató világban.

Ez a világ azonban készen is megkapható, a különböző mesefilmek viszont nem érik el ugyanazt a hatást, mint a szülői változat. Először is azért, mert nem összehoznak, hanem elszigetelik a gyermeket, és a meséből hiányzik a személyesség meghitt hangulata is. A mesefilm nem ad választ a gyerkőc időközben felmerülő kérdéseire, hanem csak pereg tovább, s közben még a képzelőerőre sincs szükség, tehát az agya nem dolgozik, viszont megtelik izgalmas, sokszor feldolgozatlan képekkel.

A mesefilmek különösen a babáknak károsak

A mesenézés nemcsak a nagyobbacskák, hanem az egész kicsi gyerekek szórakozása is, hiszen egyre több anyuka ülteti le nyűgösködő babáját a mesecsatorna elé, ahol sok békés, elvileg korosztályának megfelelő mesét nézegethet. Kutatások szerint azonban ez a mesenézés többet árthat, mint amennyit használ: a gyerekek agya ugyanis kétéves korukig hihetetlenül gyorsan fejlődik, és a kétszeresére nő. Eközben rengeteg idegsejtkapcsolat, szinapszis alakul ki, melyek később a gondolkodását is befolyásolják. Ezek leginkább élmények közben történnek, tehát mikor a baba meglát egy játékot, hallja annak hangját, kinyújtja érte a kezét, és megfogja, játszik vele, egy összetett élmény éri, melyben több érzékszerve is részt vesz - pláne, ha az anyuka is ott van, aki felé érzelmei is vannak. A szinapszisok pedig annál összetettebbek lesznek, minél többféle rész dolgozik az agyban - ezek nagyon fontosak, mivel minél több és jobb idegsejtkapcsolat alakul ki, annál okosabb lesz a gyerek. Mesenézés közben viszont csak hangot hall és képet lát, így a kialakuló idegsejtkapcsolatok nem lesznek túl összetettek. A pergő képsorok, a hanghatások ráadásul megterhelőek a kicsi idegrendszerének, hiszen egy mesefilmben sokkal több, színesebb, hangosabb, sebesebb élmény éri, mint a mindennapi játék közben. Emiatt a sok mesét néző gyerekeknél aztán könnyen kialakulhat nyugtalanság vagy alvászavar. A napi több mint három órát mesét néző, három év alatti gyerekeknél pedig a kutatások megállapították, hogy nehezebben, kisebb szókinccsel beszélnek, és később az olvasási és szövegértési feladatokban is gyengébben teljesítenek.

Hogyan és mennyi mesét nézhet a gyerek?

A kutatási eredmények ellenére azért sok szülő az egy- vagy kétéves gyermekét is leülteti legalább negyed órára naponta a mesefilm elé, hogy addig is lélegzethez jusson. Ha nincs nyugtod a gyerkőctől, akkor a tévé helyett inkább hallgattass vele mesét, mert közben dolgozhat a képzelete, és kicsit le is nyugszik. Ha viszont mindenképpen mesefilmet nézetnél vele, bizonyos szabályok betartásával minimializálhatod a károkat: az első és legfontosabb szabály, hogy ne nézze órákon át. A tévé előtt felejtett gyerkőc, aki ráadásul esetleg a távirányítóval már más csatornára is el tud kapcsolni, igenis veszélyeknek van kitéve. A mesenézés csak egy legyen az aznapi programok sorában, és ne legyen a középpontban, előre szabd meg a hosszát is.

Ha tehetitek, együtt nézzétek a mesét, így a közben felmerülő kérdésekre azonnal megnyugtató választ tudsz adni - a nagyobb gyermekek számtalan kérdést tudnak feltenni egy mese vagy ismeretterjesztő műsor nézése közben, így tegyél róla, hogy ezek ne maradjanak megválaszolatlanul. Emellett az életkornak megfelelő mese kiválasztása is fontos, hiszen egy 2-3 éves gyerkőc halálra rémülhet a Hófehérkének folyton keresztbe tevő mostohán is. Ennyi idősen még nem érti, hogy a tévében látottak nem azonosak a valósággal, így a történetet nem is tudja megfelelően értelemezni. Egy érzékenyebb gyerkőc egy nem neki való mese miatt nagyon sötét képet kaphat erről a világról, nem is beszélve arról, hogy a rémisztő figura hetekig félelemben tarthatja, és akár álmaiban is visszatérhet - jobb ezt elkerülni.

Milyen a jó mese?

A két-hároméves gyerekeknek az egyszerű mesék a legmegfelelőbbek: figyelj arra, hogy ne peregjen túl gyorsan a cselekmény, ne ugráljon időben vagy nézőpontban, legyen könnyen követhető, és felesleges villogó effektektől is mentes legyen. A pozitív végkifejlet minden mesében fontos, hiszen ez megnyugtató, másrészt a kicsi így tanulja meg, hogy a "jó" viselkedés a követendő minta. A magyar rajz- és bábfilmek, mint a Mazsola és Tádé, a Vizipók csodapók, a Lolka és Bolka vagy a Süsü a sárkány aranyos és nyugodt mesék, de a külföldi Kisvakond is örök kedvenc marad, és legalább biztos lehetsz benne, hogy semmi általad nem ismert vagy félelmetes motívum nem riasztja meg a gyereket. Azok a külföldi mesék is megfelelőek lehetnek az ovisoknak, amelyekben számolni vagy angolul tanulnak játékos, egyszerű módon, de ezeket sem érdemes túlzásba vinni, hiszen túlterhelheted vele a kicsi agyát. Az erőszakos, például az ázsiai meséket pedig mindenképpen tartsd távol a gyerekedtől, legyen akárhány éves, mert túl sok hasznosat nem tanulhat belőlük.

A mértékkel nézett, életkornak megfelelő, kedves mesék, ha már mindenképpen eléjük ültetnéd a gyereket, kiváló szórakozást nyújthatnak, de csak akkor, ha nem azt nézi órákig, és más, mozgásos programokat is szervezel mellé - no meg mesélsz te is, legalább esténként.