Vigyázz, kész, rajt!

A sík, sima járófelület egyenetlenül terheli az ízületeket és a gerincoszlopot, ezáltal megsokszorozza a túlterhelésből adódó veszélyeket. Legalább ennyire problémás, hogy míg a törzsizomzat terepen enyhe, de a talaj egyenetlenségeit folyamatosan korrigáló munkára kényszerül, addig sík talajon tulajdonképpen alig van működésben - ez pedig kifejezetten nem kívánatos következménye a betonon futásnak.

A folyamatos egyensúlykeresés bár fárasztó, de igen hasznos: azon túl, hogy kitűnően erősíti a törzsizomzatot, egyes háttájéki sportsérülések, húzódások kimozgatására is alkalmas lehet. Hegynek felfelé haladva a mély hátizmok és a hasizom még fokozottabb terhelésnek vannak kitéve - ami szintén előnyünkre válik.

A fitball-labda vagy a speciális, a járás során a talaj egyenetlenségeit szimuláló cipő sem véletlenül igyekszik ötvözni a terepfutás egész testre gyakorolt jótékony hatását. A labdán ücsörögve vagy a különleges cipőben sétálva testünket hasonlóképpen stimuláljuk, mint amikor egyenetlen, hepehupás erdei talajon futunk.

Aki felfut a hegyre, előbb-utóbb le is jön onnan - azonban nem mindegy, hogyan. A lejtőn való futásnál különösen nagy gondot kell fordítanunk az izommunkára, arra, hogy a lejtmenetben fokozódó lendületet ne csontozattal, ízületeinkkel, ne testünk passzív tartórendszerével csillapítsuk, hanem izomzatunkkal.

A gyengébb bokák, térdek igényelhetik a támogatást. Jó szolgálatot tehet a fásli vagy a kompressziós zokni: ezek viselésével is csökkenthetjük a sportsérüléseket. Az sem mindegy, milyen cipőben futunk: a legideálisabb, ha terepfutó-cipőt viselünk, vagy magas szárú sportcipőt.

A terepfutás bizonyos kockázatokkal jár - ezek azonban jórészt kivédhetők, arról nem beszélve, hogy az erdei futás pozitív hozadékai messze felülmúlják az esetleges sérülésekből fakadó hátrányokat. A legfontosabb, hogy csak ésszerű kockázatokat vállaljunk, felmérve önnön adottságainkat és képességeinket csakúgy, mint a talaj (!)- és időjárási viszonyokat.

A köves, sziklás erdei terep már komoly odafigyelést igényel - hát még a lefagyott, ónos esőtől síkos, csúszós út! A jeges idő még a legrutinosabbakat is kihívás elé állítja, főképp, mert jelentősen megterheli a bokaízületeket. Annak viszont, aki ilyen időben sem szeretne lemondani a terepfutásról, a bokakímélés miatt a bakancsot javaslom.

A terepfutás a városi futásétól némiképp eltérő mozgásstílust igényel, nem utolsósorban másfajta lépéstechnikát. Terepfutásnál a stabilabb, biztonságosabb mozgás érdekében hátrébb és mélyebbre helyezzük a súlypontunkat, mint egyébként: kevésbé gördülünk a talpélünkön, helyette inkább befelé taposunk, és a lábainkat is szélesebb ívben visszük előre, mint sima talajon.

A terepfutás kevéssé hatékony, de csak akkor, ha a gyorsaság lebeg a szemünk előtt. Ha viszont az időbeli teljesítménytől el tudunk tekinteni, a terepfutás csak javunkra válik - javaslom tehát, hogy rendszeresen találjunk rá alkalmat, és fussunk a természetben!