A kulisszák mögött ilyenkor a varázsszó: Tündi vagy Éva vagy Zizi...

Atayég, hogy lehetek ilyen balfék? Már az iskolában is megtanultuk, hogyan lehet paraktikusan úgy inni vizespalackból, hogy ne a ruhánkon landoljon a fele. Esküszöm, tudom is, de most valahogy nem sikerül felidéznem. Jó, valljuk be, tiszta víz lett az ingem a nagy lendülettől, ahogy meghúztam a palackot. Ez eddig teljesen érdektelen sztori, de ha azt is felvázolom mellé, hogy mindez a Játékszínben történt, színpadra lépés előtt nem sokkal, akkor már bizonyára krimiszerű feszültséget kap az egész :-)

Természetesen pániknak nincs helye, ilyenkor a varázsszó Tündi vagy Éva vagy Zizi, szóval az öltöztetői kar gyöngyszemei. Mindig tudják a leggyorsabb megoldást, ha leszakad egy gomb, ha szétnyílik egy cipzár, vagy ha a színész szenilis, és az öltözőben felejti a kellékszemüvegét, és ez a színpad mellett jut eszébe :-) Most is előálltak egy zseniális ötlettel a helyzet orvoslására. Az idő szűke miatt ne vacakoljunk az ing le- és felvételével, fektessük közvetlenül a színészt a vasalódeszkára, így ripsz-ropsz száraz és sima lesz minden és irány a színpad. Na jó, ez tényleg elég gyors lenne, de talán soha többé nem lehetne megismételni, vagy csak egy másik színésszel... Viszont vicces és jól tükrözi a kulisszák mögötti hangulatot. Volt időnk még gyorsan ökörködni egy fotó erejéig, aztán gyorsan inget váltottam, és még így sem késtem le a jelenetet.

Apropó, vasalt ing. A héten legalább még egyszer felhúztam az elegáns szerkót és vasalt inget, mert esküvőre voltam hivatalos. A drága Dzsupin Ibi kolléganőm, akit leginkább a Família Kft. naivan butus Hajnalkájaként ismerhettek, 20 év együttélés után férjhez ment az ő Lacijához. Nem kapkodták el, az biztos. Azt állíthatom, hogy ha van 2 ember közt harmónia, összhang, alkalmazkodóképes, azok ők. Túl házasságon, kapcsolatokon, a Família forgatások közti őrületben találtak egymásra, és lám, az idő őket igazolta. Sajnos a szertartáson nem lehettem jelen, mert dolgoztam, de a bulit ki nem hagytam volna. Az egykori csapatból is ott voltak néhányan, akik Ibihez a legközelebb állnak. Cili volt az esküvői tanúja, Lacié pedig a saját lánya.

Pesze ragaszkodtak hozzá, hogy a kései óra ellenére tömjem tele magam esküvői falatokból, de közben megint megállapítottam, hogy a művésznők igencsak jól tartják magukat. Ibi valósággal ragyogott a boldogságtól, Cilivel és Sír Katival pedig úgy traccsoltak, mint a tini fruskák! Na és akkor még nem is beszéltünk a "vén maffiózóról", Baranyi Laciról, aki 87 (!) évesen elképesztő, hogy nem változott semmit.

Jól megtáncoltattam mindenkit, aztán búcsút vettem, mert másnap korán kellett kelnem. Most, hogy írok nektek, remek kifogás a mai mozgás elhanyagolására. Pedig muszáj új életet kezdenem, és rendszeresen sportolnom, mert ez a stressz leküzdésének egyik fő ellenszere. Állítólag. Úgyhogy azért sem lustulok, és nem hajtogatom sem Pató Pál úr híres szavait, sem azt, hogy majd holnaptól... Ahogy az utolsó pontot kitettem a mondat végére, irány a 200 méterre lévő fitness-wellness terem, és úszom egy kicsit. Remélem, hogy már ma a boldogságban :-)