Csonka András: Anyu, ugye hallasz? Megmentettem a világot

Szia, Anyu, na jól van, tudom, neked most hiába próbálnám nyomni a vakert a hősies, vakmerő tetteimről, szelíd, megértő mosollyal nyugtáznád, hogy szegény hülye fiacskád biztos látott egy Superman-filmet és azt képzeli, hogy a moziteremből kilépve már csak szét kell tépnie magán az inget, és ott virít a legendás sárga S betű! :-)

Mit csináljak, nem tudom szerényebben megfogalmazni: Anyu, én megmentettem a világot! :-) Na jó, mellékesen megjegyzem, hogy nem egyedül, hanem Oroszlán Szonjával, Németh Kristóffal és Nagy Sanyival együtt. Na jó, a veszély talán nem volt teljesen valós, de mi baromira beleéltük magunkat. Sokat nem kellett háborúznunk, mindössze egy LG-szabadulójátékban megtalálnunk a titkos tervrajzot és kódokat. Óriási önbizalommal érkeztem, már előre ott ácsorogtam a dobogó képzeletbeli legmagasabb fokán, de azt csak magamnak mertem bevallani, hogy ha itt nagy technikai és főleg logikai képességekre lesz szükség, folyamatos telefonos segítségre szorulnék, ami ugye kivitelezhetetlen.

Szerencsére Szonja megnyugtatott minket, hogy ő elég otthonosan mozog az ilyen szituációkban, nem azért, mert az a hobbija, hogy naponta titkos tervrajzok után nyomozzon, de szabadulós játékban már nem egyszer részt vett. A többiek próbáltak találgatni, milyen kütyükkel lehet dolgunk, és én máris úgy éreztem, lecsapok egy olyan feladatra, amiben nem fogok felsülni. Vállaltam, hogy a melkasomra szereljenek egy hordozható kamerát, amivel a technikusok nyomon tudták követni, ki mit művel odabent. Ennek legnagyobb előnye, hogy engem legalább nem lehetett rajta kapni, ahogy bénázom... :-)

Bekísértek egy lakásbelsőnek berendezett helyiségbe, és ránk zárták az ajtót. Hirtelen képernyők, laptopok és egyéb technikai micsodák között bolyongtunk, kivetített képeket kellett megfejtenünk, kódokat kitalálnunk, hogy a következő szobába menjünk. Azt hiszem, már itt szájtátva figyeltem, főleg Szonja praktikus gondolkodását. A legnagyobb tettem az volt, hogy a mélyhűtőt kinyitva, miután ott csak egyetlen tálka volt, benne egy darab jégkockával, azt indítványoztam, hogy ezt olvasszuk fel, hátha van benne valami. Volt is, egy négyjegyű szám, de hogy az mi a fenét jelent, persze nem én találtam ki. Na, a lényeg az, hogy végül az ismert emberekből álló csapatok közül a Játékszín csapata, vagyis mi négyen jöttünk ki leghamarabb, így akár tetszik, akár nem, megmentettük a világot! Legalábbis ezt mondták, én meg miért ne hinném el?!

Ha már életben maradtam én is, gondoltam, elmegyek Hegyi Barbara új szakácskönyvének bemutatójára. Jól van, Anyu, hallom szinte, hogy megint felkacagsz! Nem, még mindig nem akarok kifőzdét nyitni a főzőtudományomat megünneplendő, de Barbara első könyvét is imádtam, bár igaz, inkább a polcom dísze, mint használati tárgy volt az is. Na jó, a spárgakrémlevest, de főleg a tízperces barackos gombócot többször kipróbáltam. És sikerült! Igaz, hogy közben elégett a könyv hátsó borítója, mert nagy igyekezetben ott felejtettem a gázrózsán :-) Az új könyv is egy csoda, a receptekhez nem értek, de mint képes, sztorizós, hangulatteremtő olvasmány, biztos csúcs. Nézd meg, Barbara hogyan dedikálta nekem a könyvet és ne szörnyülködj, oka vannak ennek a mondatnak. Még az első könyvét kezdte írni és akkoriban találkoztunk a Budagyöngyében, dumáltunk kicsit, a készülőben lévő könyvről is, és ő aggodalmaskodott, hogy jó-e, ha egyáltalán belefog?! Erre azt modtam, hogy "Ne hülyéskedj, Barbara, legendás háziasszony is vagy csodareceptekkel, na és a sok hülyének, mint én is, kellenek a kapaszkodók. Csak azt szeretném mondani, hogy ha bármelyik receptet olvasva azt látom, hogy sózd meg ízlés szerint, akkor azonnal becsukom és nem érdekel többet. Nekem rágd a számba, hogy késhegynyi só kell vagy mokkáskanálnyi cukor, esetleg teaskanálnyi liszt..."

Barbara el is mondta, hogy ez csomószor eszébe jutott írás közben, így talán nekem is köszönhető, hogy konkrét mennyiségek szerepelnek a könyvben. Ezek után ne csodálkozz a dedikálás nyelvezetén! A könyvet már csomószor átlapoztam, a konyhát még nem mutattam meg neki, egyelőre a polcomon pihen a másik mellett, addig sem égetem el ennek is a hátsó borítóját. :-)

Ha már szegény konyhámat szóba hoztam, megyek is, megnézem, mit tartogat ma estére a hűtőszekrény. Tartok tőle, nem kell órákig válogatnom. :-)