Csonka András: Anyu, ugye hallasz? Végül nem harapták le a nyelvem

Szia, Anyu!

Na, és most játszani fogunk. Jól van, nyugi, ez most nem olyan, mint amikor gyerekkoromban úgy ültünk le társasozni, hogy majdnem elkéstél miattam a délutáni műszakból. Most csak egy kérdést fogok feltenni. Mi jut eszedbe, ha az a szót hallod, hogy bringa?

Nem, most ne gondoljunk a balatoni nyarakra, amikor naponta menőztem a környékbeli utcákon az aktuális camping kerékpárommal, amire naponta új matricát ragasztgattam, és azt játszottam, hogy én vagyok a fogaskerekű vasút, és bizonyos házaknál megálltam, csöngettem, ahogy a fogaskerekű is az állomásain, aztán továbbhaladtam. Utólag visszagondolva már akkor sem voltam normális. Szóval ezt hagyjuk. Esetleg másik tipp? Na jó: szabad a gazda?

Ha nagy betűvel írjuk, máris egy név lesz belőle. Egy szerep neve. Bizony, én voltam a Bringa!

1998. Még az égvilágon senkinek nem jutott eszébe, hogy egy legendás zenekar dalaiból musicalsztorit rakjon össze. Hol volt még akkor a Mamma Mia vagy a Winner takes it all? Böhm György és Korcsmáros György megelőzték a korukat. Kitalálták, hogy a legendás Hungária együttes dalaiból összefűznek egy jó kis sztorit. Az Operettszínház bevállalta. Fenyő Miklós, Novai Gábor dalai elképesztően égtek bele az agyunkba a '80-as évek elején, szóval tanulni sem kellett őket. Isteni csapat állt össze. Emlékszel? A nagy dobás az volt, hogy olyanok is csatlakoztak a színészgárdához, akik addig legfeljebb énekesnőként álltak színpadon. Szulák Andi ezzel a darabbal született meg isteni színésznőként, de ott volt az energiabomba Szandi vagy Nagy Natália is.

Atyaég, az a próbafolyamat! Bakó Gábor szelíden szadista koreográfiái. Emlékszem, amikor a levegőtlen próbateremben már félholtra rokiztam magam, Szandi közölte, hogy ne punnyadjunk, csináljuk meg még egyszer, és egy laza mozdulattal ráugrott a hátamra lovagló pózban. Az a nő egy terminátor. Imádom! Apropó, Szandi. Tudod, Anyu, a második részben volt az a kis lírai duettünk, aminek a végén a rendező azt kérte, fejezzük be úgy, hogy csókban forrasztjuk össze a szánkat. Szandi az első próbán idegesen kérdezősködött, hogyan is lesz ez a csók. Én húztam, hogy a jegyek drágák, nem tehetjük meg a nézőkkel, hogy kamucsókot váltunk, úgyhogy nincs mit tenni, öblögetnünk kell. Teljesen frászt kapott, hogy mit szól majd a Csabi, meg egyébként is. Gondoltam, mielőtt a mentő viszi el, bevallom, hogy úgynevezett színészcsókot váltunk, én az orra alatt, ő az államon csókol, ami lentről úgy néz ki, mintha igazi lenne. Az előadások alatt így is volt, de Csabi ennél a dalnál valahogy mindig beállt a nézőtérre. Aztán elérkezett a századik előadás és közöltem Szandival, hogy ezt úgy ünnepeljük, hogy aznap este valódi csókot váltunk, így be fogom dugni a nyelvem a szájába... Határozottan kijelentette, hogy akkor azonnal leharapja a nyelvem. Ezen jót röhögtünk. Miután azt mindenki látja, hogy azóta is van még nyelvem, így gondolni való, hogy az akcióm mégsem sikerült. :-)

Ez az az előadás, amelyet még ma is játszhatnánk. Megőrültek érte a nézők! Azután Szulák Andival és Forgács Petivel meghívtak minket a győri előadásba, és ott is évekig ment levehetetlenül.

Képzeld, Anyu, az egész onnan jutott eszembe, hogy a minap egy fellépésen találkoztam a Mesterrrel. Én csak nemes egyszerűséggel így hívom Fenyő Miklóst. Anno ő is kijelentette, hogy nem érdekli egyik becenevem, sem a Brandy, a Pici meg pláne nem. Éppen ezért úgy hív azóta is, hogy Csonka Pufi. Azt mondta, az is pont annyira igaz rám, mint a piciség. Így, mondhatjuk, hogy amolyan keresztapám is Fenyő. Imádok vele találkozni, ugyanaz a jampec srác maradt, mint volt.

Te, mint fodrász, megértetted, mit jelentett 1998-ban nekem ezt a jampec sérót a fejemre varázsolni esténként a göndör hajamból, de megérte. Iszonyat nagy emlék ez azóta is.

Na jó, indulok, Anyu, valahogy rávettem magam az utóbbi napokban, hogy elkezdjek rendszeresen mozogni. Kis kardió az Oxygenben minden nap. Hátha ez a stresszt és ezáltal a hülye refluxtüneteket is csökkenti majd. Na persze, csak félórácska, mert este Tíz kicsi néger a Játékszínben.

Holnap majd többet nyomok, ígérem. :-)