Anyu, ugye hallasz? Nekem nem jön össze a klasszikus család

Szia, Anyu!

Segítség! Üres a mélyhűtőm! Elfogyott a spenót, amit a múltkor az általad fejlesztett tejesdobozos technikával tartósítottam! Mindegy, rájöttem, hogy mégiscsak akkor járok a legjobban, ha próbálok leselkedni, kukkolni, legalább tanulási szándékot mutatni főzésben jártas barátaimnál. Nem beszélve arról, hogy mégis olcsóbb, mint éttermekben kujtorogni! :-) Na jó, ez ócska megközelítés.

Itt van mindjárt Tilla. Szeretted, emlékszem. Azt mondtad, úgy hasonlít Krisztára, a feleségére, mintha testvérek lennének. Ráéreztél a példátlan összhangra, harmóniára. Na, de azt te sem tudtad, hogy istenien főz. Esküszöm, igazi ínyenc. Na, jó, a felesége is, de az mégis természetesebb. Tilla olyan jól főz, hogy a gyerekei is megeszik. :-) Elég ritkán tudom tesztelni, de állandó programpont pédául a január 1-i lencsefőzelék, valami jópofa feltéttel. Ebből sem csinál faksznit, lezseren, lazán összedobja az egészet, nem méricskél, nem betűzi a szakácskönyvet, és a francba, még így is finom! A sült virsli és bacon nyilván a legbugyutább kategória, de te tudod, én hányszor káromkodtam, amikor száraz kóró lett a baconömből, vagy elégett a virslim? Tilla lealázott és győzött. Most is istenit kajáltunk, de a megpróbáltatatásaim ezzel még nem értek véget.

Tudod, hogy sosem számítottam számítástechnikai zseninek. Imádtalak, amikor megvettétek nekem az őskorban az első tévére kapcsolható videojátékot, amivel vagy teniszt vagy jégkorongot lehetett játszani. Ma már szerintem a múzeumokban is kiröhögnék, mint értelmezhetetlenül primitív valamit. 6 évesek néznének hülyének. Mondjuk néznek is.

Ne menjünk meszire, itt vannak mindjárt Tilla zseniális fiai. Szegények, azt hitték, koromat meghazudtolóan fiatalos lendülettel vetem rá magam a számítógépes játékaikra. Nos, a megértésükhöz is mély levegőt kellett vennem, de amikor beindult a buli, jó gyorsan kidőltem a sorból, és ezen már röhögni sem volt kedvem. Kimentettem magam, hogy a mosdóba kell mennem, ami csak részben volt igaz, de legalább megszabadultam a megalázó vereségtől. Imádom őket, fantasztikus, érzékeny, édes lelkű srácok mind a hárman!

Az anyuka szerepében brillírozó Krisztáról külön fejezetet kéne írnom. Egyszer meg is teszem, de azt nem teszi zsebre. :-) Neked nem kell mondanom semmit, nagyon jól ismerted őt, és tudtad, hogy Kriszta szinte a testvérem már. Istenien működtetik magukat, a családot. Lazán, lezserül, végtelenül szabad szellemben. Mégis a tiszetelet, az összetartozás hangján. Milyen hülyeség, hogy ez nekem nem jött össze így, felnőtt koromra sem. Tudod, volt az az asztrológus, aki azt mondta, hogy az én születési képletemmel felejtsem el, hogy boldog tudnék lenni valaha is egy klasszikus családmodellben. A fene vigye el, hát nem igaza volt? :-)

Semmi szomorúság, az én utam ez, és még nincs vége.

Látod, megint olyan dolgokba bonyolódom, amiket igazán veled tudnék kidumálni, mert tudod az okokat, a miérteket. Na, és mindenre tudod a megoldást is, persze! Hehe, talán itt lenne az idő, hogy én magam találjam ezt meg különböző helyzetekben, de tudod, milyen infantilis, sokszor döntésképtelen hülye vagyok. Ezt is szereted bennem, igaz? :-)

Na, jó, most döntésre jutottam. Ledobom a pizsit, felöltözöm, átmegyek egy kicsit edzeni az Oxygenbe, aztán irány a "közeli" Hódmezővásárhely, ahol a Tíz kicsi négert játsszuk este. Ugye, milyen határozott lettem egyszerre? Nyugi, majd elmúliik. :-)