Csonka András: Anyu, ugye hallasz? A pizsamasztori

Szia, anyu! Csak azt tudnám, honnan szerzek valami ízléstelen, lehetőleg flanel, elöl gombolós, “sohafelnemvennémigazából” pizsamát? Na jó, nekem is a kínai bolthálózat jut eszembe, de egyelőre nem találom az igazán ótvart. Pedig már csak néhány nap, és színpadra kell állnom az új pizsamában. Hogy miért? Hajdú Steve a legutóbbi előadáson cafatokra tépte rajtam a nézők szeme láttára a régit.

A Hatan pizsamában a Játékszínben már 2 éve robog óriási sikerrel. A címéből kikövetkeztethető, hogy előbb-utóbb pizsamában fogunk mászkálni a színpadon. A nézők ezt is imádják, rögtön olyan otthonos lesz a hangulat. A második felvonásban én is színre lépek a fura ruhadarabban, ami a játszott karakteremnek megfelelően elég pusztító, és olyan balekos. Jómagam is szoktam pizsamát hordani persze, főleg télen, de én a bebújós, pamut és trendi színekben összerakott darabokat kedvelem.

Sosem értettem, hogy lehet valaki akkora paraszt, hogy idegen emberek előtt lóbálja a meztelen hasát, koszos, gyűrött, kigombolt, gusztustalan pizsamában. Arról a nyomorult fürdőköpenyről nem beszélt a kedves mama annak idején? Kár!

No sebaj, színpadon persze boldogan bújok bele, mert annál viccesebb, minél ótvarabb. Steve már kicsit felhajtott a garatra a második részben, és félreértésből éppen azt hiszi, hogy én vagyok a felesége szeretője (pedig akkor még nem is tudja, hogy tényleg én vagyok). Kis csetepaté kezdődik köztünk. Ahogy máskor is lenni szokott, ennek része egy-két karateütés, amit én vagyok kénytelen elszenvedni. Itt akadt bele Steve keze a pizsamakabátom zsebébe. Rögtön látszott, hogy pár centire elszakadt az anyag. Steve úgy érezte, hogy ez a helyzet, no meg az alkoholos felindultság pont alkalmas arra, hogy kicsit továbbvigyük a dolgot, ha már így alakult.

A nézők persze megérezték, hogy ez máskor valószínűleg nem így zajlik, és roppant hálásak voltak a kis intermezzóért, tapsba hajló őrült nevetéssel nyugtázták a kis malőrt. Szegény öltöztető Tündi halálra vált arccal fogadta az eseményeket, már azon kattogott az agya, hogy honnan a fenéből pótoljuk ezt a remek példányt. Szóval most majd portyázom én is pizsamafronton, 30-áig van idő, akkor lesz a következő előadás.

Addig meg csak örvendezek, hogy közeleg a nyári szezon, amikor már sem gombolós, sem bebújós pizsama nem feszélyez a nyugodt alvásomban sem.