Szia, anyu! Most hunyjuk be a szemünket, és képzeljünk el egy forró júliusi, igazi kánikulai napot. Békésen ejtőzünk a perzselő napsütésben, mondjuk a Balaton-parton. Mozdulni is alig van kedvünk a letaglózó forróságban. Ekkor - valószínűleg azért, mert napszúrást kaptunk - elkezdünk felöltözni. Először egy vastag, kötött gyapjúkardigánba bújunk, a cipzárt nyakig felhúzva, majd egy térdzokni fölé egy hosszú melegítőnadrágot rántunk magunkra. A biztonság kedvéért egy irhabundát is felhúzunk, amit egy zsinórral szorosan a testünkhöz kötözünk. Na jó, egy sál is előkerül valahonnan.
Megvan az érzés? Milyen? Ugye, még elképzelni is extrém.
Azt hiszem, körülbelül ezzel tudnám érzékeltetni, mit éreztem a Shrek, a musical promóciós fotózásán, amikor magamra öltöttem a szamárjelmezt.
Ja, és még sehol nem voltak az igazi reflektorfények, igazából mozognom se nagyon kellett, nemhogy táncolnom, és november van, nem május vége, mint a bemutató idején. Na jó, nehogy már sírjon a szám, és nem is, hiszen én akartam, és boldog vagyok, hogy szamárkodhatok majd Shrek és Fiona körül, de erre azért nem számítottam. Kentaur egyébként zseniális jelmezeket tervezett, és én sem gondoltam komolyan, hogy egy pamut kezeslábas megoldja a jelmezkérdést majd. Ha szőr kell, szőr lesz. Reggel 8-kor a sminkeléssel kezdtünk, ami nem tart sokáig, uszkve másfél óra. Na, jó nekem, mert mire Feke Pailra a teljes Shrek-maszk felkerült, az úgy 3 óra volt.
Szinetár Dóra pedig egyszerűen szép, és Fionaként ehhez neki is jó ideig ott kell ülnie a sminkszékben.
Szóval reggel még optimistán mosolyogtam, viccelődtem a sminkes hölgyekkel, hiszen a saját civil ruhámban ültem ott, és élveztem, ahogy az arcom egyre szamárabb lesz. Aztán eljött az idő, beleerőltettem magam a szőrzetbe, amiben még kis pocak és fenéktömések is vannak, és Kentaur jelezte, hogy rajtam szeretné véglegesíteni a szőr színét. Tehát lebattyogtunk Nánási Pali stúdiója elé, kaptam egy maszkot, hogy ne lélegezzem be a festéket, és Kentaur bőszen fújta rám a színpermetet.
Aztán nekilódultunk, fotók egyesével, közösen, promófilmforgatás, Nánási Pali a tőle megszokott elképesztő profizmussal vezényelte le az egészet.
Pityu, a kutyájuk is ott volt velünk, és szegény végképp nem értette, ki az a lény talpig bundában, aki ott piheg az ebédszünetben a kanapén?!
Megszabadulni a jelmeztől és a sminktől sem egy-két perc, szóval előadás után is lesz majd mivel foglalkoznunk. Jó kis buli volt ez így is persze, és nagyon várom a tavaszi próbakezdést, és a május 29-ei premiert az Arénában. Abban meg csak bízom, hogy ott azért jó erősen működik a légkondi…
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.