Csonka András: Anyu, ugye, hallasz? Na, mi az, aminek soha nem tudok ellenállni?

Szia, anyu! Na, mi az, aminek akkor sem tudok ellenállni, ha esetleg már degeszre zabáltam magam? A választ neked azonnal rá kell vágni, hiszen tudod, persze, hogy a desszert! Nem is értem, hogy létezik, hogy amikor tényleg azzal a céllal teszem le a kést és a villát, hogy továbbiakban egy falatot sem vagyok képes a torkomon lenyomni, akkor még mindig felizgat egy tányér palacsinta látványa.

Ez az egész palacsintaőrület még a gyerekkoromból maradt meg, emlékszel, amikor szinte naponta átjártam a strandra Erzsike nénihez, aki hagyományos vas palacsintasütőjében, pontosabban egyszerre négyben, pörgette-forgatta az isteni étket, amiből leginkább a kakaós és a lekváros volt az én szerelmem. A kakaós 2 Ft 50 fillérért. Ezt a legviccesebb manapság kimondani.

Bár az is igaz, hogy mostanában rákaptam a kajarendelésre, és bármit rendelek, ha van palacsintájuk is, nem hagyom, hogy rajtuk száradjon. Majd nézd meg a múltkoriról készült képemet. A magasiskola azért mégiscsak a fánk. Hogy ne legyen olajos, zsíros, nehéz tésztájú, hogy omlós, könnyű maradjon, ahhoz nagyon kell érteni. Nagyon ritkán sikerül olyan fánkot kóstolnom, ami ízlésem szerint való. Néhány napja vettem egy kifőzdében, persze lekvárt nem kértem hozzá, hiszen, mint tudjuk, itthon mindig van olyan baracklekvár, amilyennek én szeretem, házi, kicsit darabos, mégis könnyű, nem túl savanyú. Nővérem, barátaim ellátnak bőven, vennem sem kell. Bár a közértekben kapható ócska zselés micsoda úgyse tehetné be a lábát a lakásomba.

Desszertimádat ide-oda, azért az mégis aranyszabály, hogy előadások előtt nem eszünk, mert teli hassal színpadra lépni nem túl szerencsés. Na jó, de mitévő legyen az emberfia, ha, miközben traccsol a kollegáival, a büfépulton megpillant egy poharat, melyben ízlésesen tálalt tiramisu mosolyog ránk. Persze, hogy nem tud ellenállni, ahogy a múltkor én sem. Na, és hogy a lelkiiismeret-furdalásom enyhítsem, befűztem a drága Benedek Miklóst, aki szintén nem veti meg az édességet, hogy felezzük el. Így azért mégis megbocsájtható, nem?

Alig várom a karácsonyi asztalt Dodiéknál, tudod, az ő házi zserbója és tiramisuja utánozhatatlan. Én meg viszek háromféle bejglit a legjobb cukrászdából. Nem lesz itt probléma…