Csonka András: Anyu, ugye hallasz? Ijesztően megöregedtem

Szia, anyu! Jó kis hét volt ez Pesten. Jó béna. Mármint lebénulós. A hét elején megérkezett a hóesés. Majdnem azt írtam, hogy a várva várt, de azért hazudni nem fogok neked. A havat továbbra is inkább meghagynám a sízőknek, egy alpesi kis falu gyönyörűen mutat hóban fürdőzve, de itt lent a városban ennek semmi értelme, és haszna meg pláne. Szerintem. Arról nem beszélve, hogy évről évre az illetékes közterület-fenntartó mindig szájtátott meglepetéssel veszi tudomásul, hogy leesett 3 cm hó, és képtelen úgy reagálni, hogy az a városlakóknak tessen. Ez már szinte hagyomány. Mint a bejgli karácsonykor. Na, aztán 10 év után végre brit miniszterelnök látogatott hozzánk a héten. Ez mondjuk valóban örömteli hír. Azt nem lehet mondani, hogy sokáig maradt, mert az egy nap az igencsak villámlátogatás kategória, de ne legyünk telhetetlenek! Épp az érkezésének napjának délutánján az egyik bevásárlóközpontban volt dolgom. Eszembe jutott, hogy ha már ott kóricálok, beülök a Star Warsra. A gigantikus őrületben nem vettem részt a bemutató körül, gondoltam eljön majd az én időm, amikor már nem kell öldökölni a jegyekért. David Cameron számára az útvonalakat tökéletesen kiürítették budapesti látogatásán.

Igaz, hogy 14:30-kor kezdődött a film, amikor a normális emberek dolgoznak, de azért fura volt a nagy Star Wars-hisztériában, hogy rajtam kívül ketten ültek még a moziban. Kicsit drukkoltam is, hogy tök egyedül legyek, és csak nekem vetítsenek, de így sem volt rossz. A film isteni, és az, hogy a régi nagyok feltűnnek, hihetetlen hatású. Harrison Ford, Carry Fisher, Mark Hamill az első széria nagyágyúi. Azt nem mondhatjuk, hogy megállt volna felettük az idő, pedig tényleg úgy voltak világítva és fényképezve, effektezve, hogy élőben nyilván 20 évvel öregebbnek tűnnek, mint a vásznon, de ez mindegy, ők voltak és kész. El is képzeltem, ahogy majd 25 év múlva valakinek eszébe jut elővenni a Família Kft.-t, és meghívni engem egykori “legendás” szerepemre, akkor már nyilván mint Pici bácsi lépnék színre, nem kis riadalmat keltve, és egykori rajongóim, akik közben botra támaszkodva esetleg unokáik karján érkeznének a moziba, felsóhajthatnának:

Valahogy így nézhetnék ki, mint a képen.

Na de erre senki ne számítson! Mármint arra, hogy így megláthat. Most még csak kis lépésekben haladok előre, a jövő héten megint meg kell küzdenem egy újabb öregedési dátummal. Újra szülinapom lesz! Pedig még az előzőt sem hevertem ki!