Testvérek, fiatalok, sikeresek, vállalkozók

Bár sok a jó ötlet és kreatív gondolat, még mindig kevés az olyan fiatal Magyarországon, aki az alkalmazotti státusz helyett saját vállalkozásba vágna bele. A legtöbbjüket a tőkehiány akadályozza, de sokan a lehetőségeikkel sincsenek tisztában, nincsenek konkrét terveik, és nincs elég bátorságuk belevágni az ismeretlenbe.

Kitti 24, Norbi 28 éves volt, mikor 2014 áprilisában elindították a franchise-hálózaton belül működő borüzletüket, mint mondták, azért választották ezt a modellt, mert a franchise rendszer olyan biztos hátteret tud adni a kereskedőknek, ami nagyban megkönnyíti a kezdő vállalkozók dolgát.

Ha csak az ismerősi körömre gondolok, nem sok olyan huszonévest tudnék mondani, akik az egyetem elvégzése után saját vállalkozást indítottak. A legtöbben a biztosnak vélt alkalmazotti státuszra voksolnak.

Norbi: Pályakezdő diplomásként mi is megpróbáltunk a szakmánkban elhelyezkedni. Agrármérnökként végeztem az egyetemen, szerettem volna azon a területen elhelyezkedni, de pályakezdőként főleg vidéken lett volna lehetőség, én viszont nem szerettem volna ilyen messze kerülni a családtól. 2013-ban jött az ötlet, hogy kezdjünk önálló vállalkozásba, és ebbe Kittit is bele szerettem volna vonni. Ő antropológia szakon végzett, de ekkor éppen nem volt munkája. Elkezdtünk nézelődni, információt gyűjteni, és lépten-nyomon belebotlottunk ebbe a franchise-borhálózatba.

Három hónap kínkeserves töprengés előzte meg a döntést. A fő kérdés az anyagi forrás volt, de mikor ezt sikerült megoldanunk, és megszületett az elhatározás, az események nagyon felpörögtek. És azért is választottuk a franchise rendszert, mert ez egy biztos támpont volt, az eszközöket, információkat kézbe kaptuk, előre kitaposták az engedélyeztetések ügymenetét, amit aztán csak végig kellett járnunk.

Kitti: És igazából ilyen szemléletben nőttünk fel. A szüleink egész életükben vállalkozók voltak, szóval nem féltünk annyira belevágni, nem volt idegen.

Ha jól tudom, családi hitelből tudtatok belevágni.

Kitti: A szüleink úgy gondolták, hogy ha már lakást nem tudnak nekünk adni, valamiben mégis támogatni szeretnének, így nagy részben ők segítették az elindulásunkat, ezt pedig jelenleg is havonta törlesztjük nekik. A másik részt a család ismerőseitől kaptuk, amit az első évben vissza is tudtunk fizetni.

Miért volt számotokra fontos, hogy együtt dolgozzatok?

Kitti: Úgy gondoltuk, hogy sokkal inkább vágnánk bele a saját testvérünkkel, mint egy baráttal. Tudunk együtt dolgozni, együttműködni, megbízunk egymásban. Na meg persze tudjuk, hogy egyikünk sem lopná meg a másikat, hiszen a családunktól vennénk el a pénzt.

Nincs köztetek testvéri viaskodás, családi civakodás munka közben?

Kitti: Az elején nehéz volt. (nevet) Aztán felosztottuk egymás között a munkát, hogy ki miért felelős, és így már sokkal kevesebb a súrlódás.

Hogyan osztottátok fel, ki miért felelős?

Kitti: Norbi a kapcsolattartó az ügyfelekkel, partnerekkel, és ő felel a marketingért is.

Norbi: Kitti nagyon jó üzletvezető, de ő felel az adminisztratív feladatokért is, meg a könyvelésért. A kóstolókat én tartom, de a meghívókat általában Kitti írja meg, és ő találja ki a koncepciót. Heti hét napon vagyunk nyitva, és ezt is felosztottuk egymást között, úgyhogy most már mindkettőnknek vannak fix időpontjai. De persze áldozatokat is kellett hozni,

Most, a beszélgetésünk alatt is egymásnak adják a kilincset a vevők. Hogyan tudtátok, tudjátok becsalogatni őket?

Kitti: Vannak központilag meghirdetett marketingesemények, ilyen volt például a Fekete péntek nevű rendezvényünk, aminek az volt a lényege, hogy ha valaki hoz magával egy fekete macskát, akkor kap egy ajándék bort. Hoztak macskás hátizsákot, fülbevalót, de egyik vevőnk még a kiscicáját is magával hozta. Nyitás előtt már kígyózott a sor, nem hittem el, hogy ennyire megmozgatja az embereket.

Norbi: De ettől függetlenül sok egyedi kóstolót, egyedi kampányokat is szervezünk, sok kreativitásra van szükség, de ebben is jól tudunk együttműködni.

Kitti: Az emberek igénylik a közösséget, a közösségbe járást. Tartunk például nőknek szóló kóstolókat, ahova a belépő egy tálca sütemény. Imádják! Jönnek, csacsognak, örülnek, hogy a férfiakat kicsit otthon hagyhatják. Minden hónapban próbálunk valami újdonságot behozni, megmozgatni az embereket.

A Magyar Franchise-szövetség díja szakmailag már elismerte a munkátokat. A vásárlóitoktól kaptok visszajelzést?

Norbi: Úgy látjuk, a vevőknek szimpatikus, hogy mi magunk állunk a pult mögött, és nem egy alkalmazott. Ismernek már minket, ha valaki bejön hozzánk, szinte baráti a hangulat. Elbeszélgetnek velünk, elmesélik, milyen napjuk volt.

sőt ha egy rendezvényre nem megyünk ki, azt is szóvá teszik, hogy miért nem voltunk. Szeretnek hozzánk járni a kóstolókra is, vannak, akik itt ismerkedtek meg, és azért járnak, hogy újra találkozni tudjanak. Nagyon sok pozitív visszajelzést kapunk.

Visszatérve a szakmai díjra, számítottatok rá?

Kitti: Egyáltalán nem. Rengeteg franchise-üzletlánc van Magyarországon, és nem gondoltuk, hogy nekünk bármi esélyünk is lenne.

Norbi: Minden évben hat kategóriában oszt ki díjat a franchise-szövetség, és van egy 35 év alatti kategória, amire felhívták a figyelmünket. Megkaptuk a pályázathoz szükséges kérdéseket, egy fél napunk ráment a pályázati anyagunk összeállítására, az utolsó pillanatban tudtuk benyújtani, szinte ki is csúsztunk a határidőből. Ez volt december végén. Január első hetében érdeklődtünk, hogy van-e bármi hír, és rá pár napra kaptunk egy telefont, hogy megadhatják-e az elérhetőségünket egy magazinnak. Ebből már sejtettük, hogy valószínűleg mi nyertük meg.

Mit jelent nektek ez az elismerés?

Kitti: Nagyon sokat, én személy szerint nagyon meglepődtem, mert nem tartottam akkora dolognak a munkánkat, hiszen nekünk ez a természetes, hogy mindennap itt vagyunk, és csináljuk. De a visszajelzések nagyon jólesnek.

Norbi: Megerősített bennünket, tudjuk, hogy jó irányba haladunk, jó döntéseket hozunk.

A két év alatt nem éreztétek úgy, hogy megbántátok, hogy belekezdtetek? Hogy hagynátok inkább a fenébe az egészet?

Kitti: Nekem volt mélypont, az első évben, amikor még fizetést nem tudott termelni az üzlet, hiszen az volt az első, hogy visszafizessük a kölcsönt. Voltak nagyon elkeserítő hónapok.

Nagyon el voltam keseredve.

Norbi: Igen, Kittit többször kellett felkaparni (nevet), bár azért az elején is tudtuk, hogy erre számítani kell. Áldozatokat kellett hozni, de most már szerencsére változott a helyzet.

a vásárlói létszámot a nulláról építettük, most már közel 600 embernek van törzsvásárlói kártyája, közel ezer hírlevélolvasónk van.

Milyen tervekkel vágtatok bele 2016-ba?

Norbi: Tervek, ötletek mindig vannak, folyamatosan azon gondolkozunk, min kellene változtatni, mit kellene fejleszteni. Most a vásárlói rétegünket szeretnénk bővíteni, igyekszünk a fiatalokat is megszólítani, közöttük is népszerűsíteni a kulturált borfogyasztást. De két év távlatából már azt is látjuk, hogy sok időt elvesz a mindennapi üzletvezetés. Jó lenne eljutni egyszer majd arra a szintre, hogy egy alkalmazott besegítene nekünk. Bár akkor is mindenképpen részt vennénk az üzlet mindennapi életében. És mivel mindkettőnknek vannak még más-más tervei és álmai, azok irányába is szeretnénk lépni.