Szia, anyu! Mit szólnál, ha motoroznék? Jó, nem kell rögtön frászt kapni, én is betojok egyelőre a gondolattól, hogy nyeregbe pattanok, de a budapesti közlekedési anomáliák egyre inkább arra késztetnek, hogy átgondoljam félelmeimet. Igen, a borzalmas magyar közlekedési kultúrában azért most még úgy érzem, félek a forgalomba kimenni egy kétkerekűvel, a kocsi zárt biztonságára szükségem van.
Ha úgy alakul, majd mesélek motoros tapasztalataimról, de kérlek, ne aggódj, ez erősen jövő idő lesz.
A járműveket azért szeretem ettől függetlenül is. Pláne, ha a lehető legnagyobb biztonságot garantálják nekem. Mivel éppen állnak. Ennél nagyobb nyugalom mikor érhet?
Óh, igen, ott van például a helikopter. Sose felejtem el, amikor még az RTL nyári beach house-os kitelepülései alkalmával helikopteres Balaton-megfigyelő forgatásokon vettem részt. A pilóta nagyon jópofa akart lenni, és hullámvasutast játszott a gépével, én pedig drukkoltam, hogy legalább a földre érésig bent tartsam azt, ami már fent kikívánkozott a gyomromból. Na, akkor nem békésebb egy múzeum termében álló helikopterrel menőzni? Pláne, hogy az egy igen legendás darab. Tavaly augusztusban, amikor Stockholmba utazhattam barátaim születésnapomra szánt ajándékának köszönhetően, egyik első utam a legendás ABBA-múzeumba vezetett.
Anyu, azért azt te igazán megértheted, hogy
mit éreztem akkor, amikor megpillantottam azt a helikoptert, aminek minden alkatrészét unásig ismertem már, mivel az ABBA egyik lemezborítóján a 4 tag ebből mosolyog kifelé rám, a rajongóra.
Rongyosra hallgattam ezt is anno, és féltett kincs volt a borító is. Nos, a helikopter teljes életnagyságban ott virított a múzeumban, és nem menekült tőlem, egy fotóra csak bepattantam, pedig egy múzeumban állítólag mindent a szemnek…
Na, azután ott vannak a kerékpárok. Utoljára talán a kamaszkori Camping biciklis emlékeim tolulnak elő, merthogy azóta legfeljebb tavaly bringáztam városi forgalomban, az is Szegeden volt, ahol amikor lent voltunk egy hétig, a Szeged bike volt olyan kedves, és kölcsönadott nekem egy járgányt. A túrabringa persze biztosan izgalmas, tudom, a természet lágy öle meg minden, de annyi minden történhet, ne menjünk messzire, csak egy erdei kitérőre, ott vannak például a kullancsok. Kinek van kedve aggódni emiatt?
Hol lehet úgy bringázni, hogy tökéletes biztonságban érezhessük magunkat?
Mondjuk egy orvosi rendelőben. Nem vicc, jómagam is próbálom évente egyszer biztosan, a rendes évi szűrővizsgálatokon, amikor a terheléses EKG-vizsgálat következik. Isteni érzés, bár közben ugye egyre nehezebb tekerni, viszont a végén idén is felhangzott a mondat a főorvos úr szájából: „Maga messze az életkorát meghazudtolóan kiváló eredményt ért el.” Nekem mint országosan hírhedt hipochondernek ez a mondat azért elég sokat jelent.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.