A remény gyermekei: 3 megható történet a szivárványbabákról

Három nő mesélte el megható, ugyanakkor reményt keltő történetét. Mindegyikük elképesztő fájdalmakon ment keresztül, mire végre megérkezett hozzájuk a különleges és egyedi csoda, a gyermekük. Mindannyian egyetértettek abban, hogy a szörnyűségek megtapasztalása ellenére megnyugtató a tudat, hogy nincsenek egyedül.

“Amikor elindultunk ezen az úton, fogalmam sem volt róla, hogy ennyi veszteséget, dühöt és félelmet kell átélnünk, mire végül az öröm is megérkezik. Reményekkel telve vágtunk bele, azonban folyamatosan csalódnunk kellett. A kezelések, gyógyszerek és tesztek ellenére sem sikerült teherbe esnem. Három vetélésem volt. 5 év után teljesen kimerültek voltunk, a szakemberek pedig azt mondták, hogy utunk végéhez értünk, mert a testem nem reagál a kezelésekre. De én nem adtam fel a reményt és meg lett az eredménye! A veszteségeket, amiket átéltem, soha nem fogom elfelejteni, de az én kis szivárványbabám visszaadta nekem a reményt.”

“Egész életemben csak egyetlen munkát akartam, azt, hogy anya legyek. A legnagyobb félelmem pedig az volt, hogy nem leszek képes teherbe esni, vagy, hogy nehéz lesz az út. Az első babát 8 hetesen vesztettük el, és ez teljesen elpusztított. Szerencsére azonban nem adtuk fel a próbálkozást. Nehéz a veszteségre áldásként tekinteni, de ha nem megy el az első gyermekem, most nem ez az energikus és intelligens kislányom lenne. Mindennek megvan az oka. Néha nehéz ezt meglátni abban a pillanatban, de bíznod kell abban, hogy nagyon és jobb dolgok előtt állsz”

“Már azelőtt gyerekekről álmodoztunk a férjemmel, hogy összeházasodtunk volna. Mindentől függetlenül a szülővé válás soha nem volt kérdés számunkra. Rengetegszer próbálkoztunk, mindig sikertelenül. Ezután jött a meddőségi kezelés. Mivel továbbra sem akart összejönni a baba, Isten kezébe helyeztük a sorsunkat. Röviddel azután terhes is lettem. Majd jött a pusztító hír a vizsgálaton: a baba nem növekszik, és nincs szívverése. Soha azelőtt nem éltem át hasonlót. Az áldott öröm helyett hirtelen mélységes fájdalmat éreztem. Rengeteget imádkoztunk, miközben attól rettegtem, hogy Isten terve számunkra talán nem az, hogy szülőkké váljunk. Én lepődtem meg a legjobban, mikor újra teherbe esetem a mi szivárványbabánkkal. A lányunk nemcsak az ártatlan és tiszta szeretet ajándékát adta nekünk, de visszaadta a hitünket is.”