Szia, anyu! Tulajdonképpen örülnöm kéne, hogy a klasszikus „rossz szokások” közül egyet biztosan kihúzhatunk a listáról velem kapcsolatban, mert, mint tudjuk, nem dohányzom. Persze, azt nem állítom, hogy anno nem erőlködtem, hogy én is olyan igazán nagyfiús legyek! A főiskolán kulminált ez a dolog, mert nem mindegy, hogy ha egy osztályban a 13 tagból 10 dohányzik, hogy én is rágyújtok, vagy sem? No meg, cigivel a kézben magyarázni, olyan „művészies”. Viszont sokat nem költöttem cigire, mert életemben nem vettem magamnak egy dobozzal sem, a többiek mindig megszántak, csak hogy gyakorolhassak egy kicsit.
Jó, persze a balatoni kamaszkori éjszakáim diszkóparkett feelingjéhez is hozzátartozott egy-egy cigi, de abban a társaságban elenyésző kisebbség voltam, szóval nem volt nagy poén.
Barátaim „hülye vagy?” kérdéseire az volt az ideológiai válaszom, hogy soha nem tudhatjuk, mikor kérnek fel egy olyan szerepre ahol cigizni kell majd, és az milyen ciki lenne, ha látnák, hogy egy vacak kocadohányos vagyok, ezért nem árt, ha le tudom tüdőzni. Na de te is tudod, azért ezek mégiscsak ritka alkalmak voltak így a cigivel erőlködve, és soha nem kívántam meg igazán, amiért állítólag egy enzim felelős a szervezetünkben, ami nekem szerencsére nem működik. Az alkohollal kapcsolatban sem, és az is egy nagy mázli.
Hosszú évek csendje után a minap a Karinthy Színházban nosztalgiáztam egy kicsit az előadás szünetében, mert ilyenkor kedves bagós kollegáim kimennek a színház mögötti utcára dohányozni, és én kicsit magányosnak éreztem magam bent a társalgóban, így kibattyogtam közéjük, és hogy ne lógjak ki a társasági hangulatból, gondoltam, rá is gyújtok. Emlékül készítettünk is egy fotót, amin a cudarok letették a cigit, tehát úgy tűnik, mintha csak én lennék a bűnös egyedül.
Na de most már félre a tréfával, le a büdös cigivel, célegyenesbe fordulunk a héten, mert vasárnap felvirrad a nap, és bemutatjuk a Shrek musicalt az Arénában, rögtön két előadásban egy nap alatt. Kedden költözünk a helyszínre, és onnantól kezdve reggel 10-től este 10-ig leszünk bent, hiszen most érkeznek a díszletek, most áll be a világosítás, a technika, most kerül majd a helyére minden. Nagy menet lesz. Pénteken tartottuk az utolsó öltözéses próbát a Hungexpo egyik csarnokában, és meglátogatott minket a drága Tóth Vera is, hogy belekukkantson a készülődésbe. Jövő héten tehát már folyt. köv. az Arénában. Drukkolj nagyon!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.