12 éves felnőttek, 30 éves kamaszok - Meddig marad gyerek a gyerek?

Botás Enikő

2016.05.23.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

18 vagy 30? Hány évig maradjon anyuci pici fia anyuci szoknyája mögött, avagy ebben a fenekestül felfordult világban meddig maradjon meg gyereknek a gyerek?

Bárki bármit is mondjon, nem könnyű a 21. században gyereknek, fiatal felnőttnek lenni. A mai generációk felnőtté válását egyfajta kettősség járja át: az általános iskolás kislányok úgy öltözködnek és viselkednek, mint a sokat megélt, húsz-harminc éves fiatal nők, független életre vágyva minél hamarabb szabadulni próbálnak szüleik óvó tekintetétől. Majd amikor a való életben találják magukat, és a közösségi médiából kilépve valóban önállósodniuk kellene, akkor harmincévesen visszamenekülnek a biztonságot adó szülői fészekbe, és anyura vagy apura tolják a felelősségvállalás súlyos terhét.

Koravén gyerekek

Kicsit furcsának, már-már vaskalaposnak tűnik leírni, de ezek a „mai gyerekek” tényleg mások, mint mi voltunk tíz, húsz évvel ezelőtt. Nekik már teljesen természetes, ha a pólyából kinőve tabletet vagy okostelefont nyomogatva, Angry Birds játékokkal ütik el az időt, és az sem ritka, hogy – a szüleik szorgalmának hála – beleszületnek a közösségi médiába.

Nekik már természetes, hogy önállóan közlekednek a nagyvárosban, hiszen a zsebükben lapuló telefonnal bármikor elérhetik a szüleiket, ha gondjuk akad, de valószínűleg eltévedni sem fognak a mobilon lévű útvonaltervezőnek köszönhetően.

Amikor az ötéves Petike ismerősnek jelöl a Facebookon

Adott egy anyuka, aki hihetetlenül várja már babája érkezését, naponta posztol képet a növekvő pocakjáról, percről percre közvetíti vajúdását a szülőszobából, a poronty világrajövetele után a számára (természetesen hamis születési dátummal) létrehozott profilon keresztül gyermeke nevében bejelölgeti a kicsi jelenlegi és jövendőbeli ismerőseit, végül pedig, amíg a gyerek nem éri el az "ideális" öt-hat éves kort, ő kezeli helyette a virtuális életét. Cikkünket erről itt olvashatod.

Ha késve érnek haza, csak dobnak egy sms-t, az iskola legszaftosabb pletykáit pedig Viberen vagy Messengeren keresztül beszélik meg az éj leple alatt ágyukból a barátnőikkel.

Tízévesen pózolnak és posztolnak, szomjazzák az elismerést, csodáló tekintetekre vágynak, ezt pedig meg is kapják lájkok formájában, ami abba az illúzióba ringathatja őket, hogy értékesebbek, fontosabbak társaiknál.

Ezek a mai gyerekek egy részről sokkal hamarabb elindulnak azon a bizonyos úton, ami a felnőtté váláshoz vezet, másrészről azonban, hiába a felnőtteket megszégyenítő öltözködés és viselkedés, legtöbbjük nincs még felkészülve az önállósodással járó kihívásokra.

Gyerekes felnőttek

Hiába indulnak el korábban a felnőtté válás útján, amikor valóban önállósodni kellene, sok mai fiatal megtorpan. A gyermeki életszakasz kitolódása szinte egész Európára jellemző: a felnőttkorú, munkaképes gyerekek nem szakadnak el a szülői ház nyújtotta előnyöktől és biztonságtól, azaz a mamahoteltől, szüleik nyakán élve, elsősorban a tőlük kapott pénzből élvezik az életet.

Anyám nyakán, avagy az all inclusive mamahotel

Adott egy jóvágású, jól kereső férfi, aki bár már jócskán elmúlt harminc, a mamahotel oltalmazó falait egyáltalán nem áll szándékában egy önálló, kevésbé kényelmes életre cserélni. A sztori jó néhány hollywoodi szuperprodukcióból ismerős lehet, és mint oly sok más film esetén, az alkotók ezeknél a történeteknél is a valóságból inspirálódtak. Van miből: az Európai Unió országaiban a 18 és 34 év közötti fiatal felnőttek mintegy fele él együtt a szüleivel. Cikkünket itt olvashatod el.

A mamahotel lakóit két csoportra bonthatjuk: van a 29 évesen is egyetemre járó, soha életében még nem dolgozó, papabankot szipolyozó típus, és az önálló egzisztenciával rendelkező, mégis a szülői házban lakó fajta. Az utóbbi kétségkívül előnyösebb helyzetben van, esetükben gyakran fordul elő, hogy egy nem várt élethelyzet – például az egyik szülő halála – miatt marad/költözik vissza a gyerek a családi fészekbe(n), de a leggyakoribb ok valószínűleg az, hogy egy pályakezdő a mai gazdasági helyzetben egyszerűen képtelen a fizetéséből egy önálló háztartást fenntartani.

Somogyi Kata pszichológus szerint a felnőtté válás igen hosszadalmas folyamat, akár 35-40 éves korig is eltarthat, ám a pszichés, fizikális vagy egzisztenciális önállósodásra való hajlamnak már korábban, a húszas évek vége felé ki kell alakulnia. Ha ez a folyamat 30 éves korig nem indul el, akkor a szakértő szerint valamilyen pszichés elakadás áll a háttérben, egy önmagát erősítő és mélyítő önértékelési válság.

De bármennyire is kényelmes 30 évesen is gyereknek lenni, az elszakadást nem szabad túl sokáig halogatni. Ha egy fiatal felnőtt a szülői fészekben ragad, az számos negatív következményt vonhat maga után. Somogyi Kata szerint hosszú távon a "lemaradás" érzése alakul ki a fiatalokban, ami az önbizalomra és az életvezetésre is negatív kihatással lesz.

Az önálló élet sokszor nem egy leányálom, azt azonban el kell fogadni, hogy a szülőktől való elszakadás már akkor elkezdődik, amikor a szülészorvos elvágja a köldökzsinórt. Az első lépések után a gyermek – ha még csak szimbolikusan is – de elindul saját, önálló útján, az évek múlásával próbálgatja szárnyait, megbotlik, de a szülői kéz mindig felsegíti. Aztán egyszer csak eljön az idő, amikor nem támaszkodhat tovább kizárólag anyuka óvó karjára, ki kell röppennie a szülői fészekből, a szülő pedig engedi szállni a gyermekét.