Csonka András: Anyu, ugye hallasz? Elköszönök

Szia, anyu! Tulajdonképpen az első sokkon már túllehetsz. A rejtélyes méhcsípéseimről kikerültek a képek az internetre, amin nem csodálkozom, mivel én magam töltöttem fel őket a Facebookra. Ezeket aztán szemfüles újságírók rögtön tálalták a kedves olvasóknak, így itt köszönöm külön meg az Origónak is, hogy figyel arra, mik történnek velem.

Úgyhogy ezzel nem is zaklatnálak, ellenben ha már szóba hoztam ezt, inkább lelkendezek arról a sorozatról, amiben a méhek megrohanták a pofámat. A Munkaügyekről van szó, a köztévé talán legjobb, de mindenképpen egyik leginkább említésre méltó produkciójáról.

Ennyi elég is a sikerhez, amiért igencsak meg kell szegényeknek küzdeniük, mivel a Duna TV hétközbeni késő esti órái nem a nézettségi görbék egekbe szökéséről szólnak. Jobb sorsra lenne érdemes az ügy, de kár a siránkozásért, az utolsó évad forgatásai zajlanak most, megszűnik ez is, ami ma nálunk egyértelmű jele annak, hogy siker volt.

Pár hónapja, amikor elkeveredtem a 100 legjobb étterem díjátadó estjére, Litkai Gergő állt mellettem a teremben, és megpendítette, hogy kitaláltak egy helyzetet a sorozatban, amikor is saját magamat kéne alakítanom. Már ott nagyon vicces volt, ahogy ecsetelte a sztorit, de aztán elteltek hetek, gondoltam, talán ezt is megfúrta valaki. Na de nem úgy ám, végül is kézhez kaptam az anyagot, és a napokban le is zajlottak az engem érintő epizódok felvételei.

A sztori szerint kiderül, hogy nekem egy VIP gázórám van otthon, és ezzel próbálnak megzsarolni, hogy ha nem akarom, hogy kiderüljön, különböző szívességeket kell tennem, fellépéseket vállalnom az általuk meghatározott feltételek szerint. Azt nem kell mondanom, ugye, hogy az Állj meg, kislánynak és a Ding dongnak is jut szerep a sorok közt?! Sőt még szegény Mary Poppins is belekeveredik... A kollegákkal beszélgetve kiderült, ők furcsállták is, hogy belementem, mert voltak már előttem olyan kollegák, akik ezt nem merték így bevállalni. Én pedig úgy gondolom, hogy ha kicsit ki kell figurázni Csonka Picit, akkor a legjobb, ha ezt én magam teszem, legalábbis jelen vagyok, amikor történik. Nehezen állom meg, hogy még többet idézzek a sztoriból, de egy sorozat esetében tekintettel kell lennem a titoktartásra.

Anyu, most kis vakációnyi időre elköszönök tőled, de csak itt a levelekkel, a nyár ide-oda sodor majd engem is, pihenek is, lesz kis munka is, de kis idő múlva jövök újra, és írok arról, ami van, vagyis lesz.
Igaz, hogy te azt a leveleim nélkül is pontosan tudod... Sok puszi!